Sziasztok! Érdekes amiket írtatok, de én azért egy olyan találkozóra lennék kíváncsi, amikor nem alvás közben ér minket a földönkívüli élmény és nem fedi azt ekkora homály! (bocsi, ha írt valaki ilyet, nem olvastam teljesen végig a fórumot)

Véleményem szerint ezek az alvásbeli találkozások több, mint valószínű, hogy a fantáziánk szüleményei. Ne értsetek félre, én is szeretnék hinni benne, de minél idősebb leszek, annál jobban nem tudok. Na de azért én is leírom az "élményeimet".
Azt tudni kell rólam, hogy iszonyatosan félek a földönkívüliektől már kiskorom óta. Egy kertváros szélén, a szántóföld mellett nőttem fel, nagyon féltem egyedül aludni a szobámban, gyakran tesómnál kötöttem ki hajnalban, hogy nem bírok tovább egyedül aludni. A legjobb barátnőmmel, - aki a kertszomszédom - imádtuk a félelmetes történeteket. Gyakran meséltünk egymásnak minden félét, ufósat, szellemeset, stb. Ilyenkor gyakran velünk játszott az öccse is. Na már most az unokatesóm is elég gonosz volt, iszonyatosan sokszor teletömte a fejemet az ufókról, volt, hogy ezek után addig képtelen voltam elaludni, amíg fel nem kelt a nap. Ezzel az a probléma, hogy nem igazán változott a helyzet. Ma már nem élek otthon, de még mindig nem bírok rendesen aludni, ha egyedül vagyok (szerencsére ez ritka).
Az utóbbi években volt két nagyon furcsa élményem. Az egyik 18 éves koromban történt. Nem tartózkodtam otthon, ezer km-re voltam és pont az volt benne a furcsa, hogy egy hét után aznap telefonáltam először anyáékkal és utána éjszaka történt a dolog. Álmomban otthon a házunkban jártam. Egy tolószékes lány jött oda hozzám és azt mondta, h milyen kedves vagyok, mert én mindig segítek nekik. Azután az ablakon bejött egy darázs, leszállt a karomra és megcsípett. Mikor felébredtem csurom víz voltam és a karomon volt egy olyan tűszúrás, amitől a lepedő is véres lett. Először azt hittem bogár tette. De nem nőtt ilyen udvara (tudjátok, az a piros kör, ha megcsíp egy bogár akkor feldagad meg viszket), és fájt ha hozzá értem. Olyan volt pontosan mint egy szuri nyom és csak vagy 3 hét után múlt el.
A másik 22 éves koromban történt. Akkor sem voltam otthon. Az egész ilyen félálomszerű volt és iszonyatosan fura. Egy olyan szobában tértem magamhoz, ahol ágyak voltak. Én csak az egyik felét láttam a szobának, mert a másik le volt takarva valamiféle paravánnal, vagy nem is tudom mivel. Egy ágyon feküdtem, odajött hozzám valaki. Ez a valaki magas volt, olyan 2 méter, emberszerű, mégis nagyon törékeny, a bőre meg ilyen szürkésfehér és penge vékony. Az ölébe fektette a fejemet és belenéztem a szemébe, ami nagy volt és fekete, bogárszerű. Arra is emlékszem, hogy az arca nem volt annyira ronda, de mégis meghökkentő volt. Mikor a szemébe néztem, úgy éreztem, tudnám szeretni. És elkezdtek olyan gondolatok jönni a fejemben, hogy miért félsz ennyire tőlünk? Mi nem bántunk. És utána tudtam, h szeret engem. Ez az álomszerű dolog azóta se hagy nyugodni, annyira furcsa volt és valóságszerű, hetekig még csak beszélni sem mertem róla. Akkor gondolkoztam el először azon, h nem biztos, h félni kéne. De utána is iszonyatosan féltem.
Na hát ennyi, nem hiszem, hogy többet segítettem, de tök jó volt most ide leírni a dolgokat. A barátnőm öccse, aki a kertszomszédom ő is még mindig, iszonyatosan fél a földönkívüliektől. Ő is álmodott velük, kb ő érti meg egyedül, h miért félek, a többiek mindig kinevetnek, nem igazán szeretek beszélni erről. Igazából arra is gyanakszom, h kiskoromban teletömték a fejemet ufós sztorikkal, nekem meg túl élénk a fantáziám és nyugtalanul alszom tőlük. Mindenesetre szerintem iszonyatosan félelmetesek a földönkívüliek, akik sokkal de sokkal okosabbak, több tízezer évvel fejlettebbek lehetnek nálunk (ha valóban látogatnak minket), és maga a Föld és mi emberek egy cuki, természetvédelmi körzet lehetünk nekik, akik súlyos nevelésre és természetvédelmi megmentésre szorulnak.
