UFO kutatással kapcsolatos vélemények, kérdések.

Majdnem, lehetetlen...

Moderátorok: Gabe, dkj, aranylaci

Avatar
User

sagura

Rang

A Hal a tortán

A Hal a tortán
Hozzászólások

615

Csatlakozott

2007.09.09. 08:39

Tartózkodási hely

A Holdon keresem az Apollo egységeit, de semmi nyomuk. :)

Majdnem, lehetetlen...

Szerző: sagura » 2008.09.26. 18:53

Amikor fel fedeztem ezt az oldalt, és hosszú hónapok után regisztráltam magamat, elkezdett forogni, kialakulni, megszületni az agyamban egy történet.
Rengeteget olvastam az itteni írásokat és egyre jobban terebélyesedett a történet is bennem.
Most eljutottam oda , hogy már nem tudom tovább raktározni az agyamban és le kell hogy írjam.
Lassan már velük élek, a történet szereplőivel.
Nem tartom magamat mesze menőleg írónak.
Nincs írói vénám.
Csak úgy lekopogom ide.
Mindenkinek.
Folytatólagosan.
Kicsit össze kell hogy szedjem a gondolataimat, mert már olyan hatalmasra hízott a kusza történet, hogy már azt sem tudom hogyan is kezdődött.
Lassan akadozva de valahogy leírom majd.

Szeretettel mindenkinek.
Kérek mindenkit , ne bántsatok nagyon érte. :D
az ember, saját maga állítja fel korlátait
Avatar
User

sagura

Rang

A Hal a tortán

A Hal a tortán
Hozzászólások

615

Csatlakozott

2007.09.09. 08:39

Tartózkodási hely

A Holdon keresem az Apollo egységeit, de semmi nyomuk. :)

Re: Majdnem, lehetetlen...

Szerző: sagura » 2008.09.26. 19:00

A havas bolygó.



Zumina az utolsó lőszert próbálta a tárba tolni elfagyott kezével.
Az elektromos távcső lencséjén kezdtek elszaporodni a jégkristályok, de szemét nem vette le az igen testes ismeretlen emberalkatú lény sérült testéről.
Kb. ezer ötszáz méterre lehetett a hevenyészett táborunktól.
Irdatlan nagy űrjárművel érkeztek a tegnapi hóvihar kellős közepén.
A landolásuk után mindjárt megpróbáltak a táborunk közelébe férkőzni.
Négyen voltak , kettőt azonnal sikerült ártalmatlanná tenni, a másik kettő viszont nagyon meghúzta magát a sziklás dombok mögött.
Tisztában voltak a helyzetükkel, mert meg sem próbáltak vissza menni a hajójukhoz.
Esélyük ugyan igy sincs mert Zumina még senkit nem engedett élve távozni ha az életére mertek törni.
Oda kéne küldeni egy ZFM14 - es repülő harci robotot, de akkor Zumina nagyon megharagudna rám hogy elrontom a játékát, vagy esetleg lebecsmérlem a probléma megoldó képességét.
Az is megfordult a fejemben, hogy hiba lenne nagyobb harci megnyilvánulásokba bonyolódni, mert nem lehet tudni milyen erőkkel rendelkeznek az idegenek.
Semmit nem tudunk róluk, a hajónk teljesen süket, szinte a teljes felderítő és analizáló szektor működésképtelen.
Minden karbantartó és építő robot a hajó sérülésein dolgozik.
Csoda hogy erre a fagyos lakatlannak tűnő bolygóra letudtuk tenni ,nagyobb károk nélkül.
Mindegy, megúsztuk az ismeretlen csatahajók figyelmeztető támadását.
Elgondolkodtam rajta már többször is vajon mit keres ez az irdatlan méretekkel rendelkező ismeretlen jármű flotta a mi csillagrendszerünk szélén.
Talán egy újabb szövetségest sikerült felhajtani Niron félelmetes sáska népének.
Minden esetre az összes még működő navigációs kamerát az aprócska eseményre irányítottam.
Fel is veszem a történetet, az emlékeim közzé.
Lazább napokra.
A havazás egy kicsit sem csendesült, talán még jobban rázendített a kedvünkért.
Hirtelen fel villant a vezérlő pult, majd Efonre búgó hangja szólt a kihangosítón.
- megvan!
- hallod főnök ! ?
- megvan a sumák hiba !
Na mond Efonre, hol volt a nagy gubanc !
Kérdeztem a világunk legszebb génmanipulált szintetikus nőjétől.
- a hajó négyes szektorában az iongenerátorok közelében, nagyon összeégett az összes ezűst csatoló!
- hallod kapitányom ?
- ismét a kedvenc karbantartó robotod fedezte fel a hibát!
- tudod a kis rozsdás TM-9 -es !
Köszönöm Efonre, de biztos vagyok benne a te kezed is benne van a hiba felfedezésében.
- hát, én is itt nyelem a füstöt, de pár perc és újra lesz fűtés és a légcserélőket is betudjuk indítani.
- a lényeg hogy a mágnespajzs száz százalékon megy.
- a nehéz fegyverzet vezérlését , már felszállás után is megtudjuk javítani főnök.
- csak húzzunk már innen a redvába erről a mocskos hideg bolygóról !
Úgy lesz Efonre, de azt szeretném, ha a navigáció és a felderítés minden egysége működjön az összes analizátorral együtt.
Akkor el csurblizzunk ebből a fehér pokolból.
Most pedig egy óra pihenő, ha már a fűtést is betudjátok kapcsolni.
Igyatok egy forró teát és egyetek pár falatot.
A többit már a szerviz robotok is megoldják.
Szép munka volt köszönöm mindenkinek!
- oké főnök, meglesz.

Zumina még mindig mozdulatlanul hasalt a hóban és feszülten figyelte az idegen élőlényeket.
Nem mozdultak.
Szerintem már megfagytak az embertelen hidegben.
Anyám!
Működik a navigációs és a vezérlőpult is.
Rácsapok a rádió kapcsolójára.
Nem is kell szólnom, Zumina felkacag, majd halkan megszólal.
- mi van főnök ?
- aggódtál a formás fenekemért ?
- kicsit se félts, szerintem már odafagytak az idegenek a sziklához.
Nem tudhatjuk Zumina.
Ha gondolod szépséges mesterlövészem, kiküldök egy harci robotot csalinak.
- küldj főnök, azok már megfagytak, én meg már unom a figyelést és várakozást.
- odafagytam a fegyveremhez, lehet hogy már nem is működik.
- mínusz negyvenhárom fokot mutat a szkafanderem külső hőmérséklet érzékelője.
- szóval mocskos hideg van itt főnök!
- bevonszolom a zuzmós fenekemet hozzátok és robogjunk innen a francba!
Jól van szépségem, gyere csak de várd meg míg a harci robot megnézi a két idegent.
az ember, saját maga állítja fel korlátait
Avatar
User

sagura

Rang

A Hal a tortán

A Hal a tortán
Hozzászólások

615

Csatlakozott

2007.09.09. 08:39

Tartózkodási hely

A Holdon keresem az Apollo egységeit, de semmi nyomuk. :)

Re: Majdnem, lehetetlen...

Szerző: sagura » 2008.09.26. 21:01

A havas bolygó 2.


Felálltam az óriási navigációs monitortól és átmentem a harci robotok vezérlő pultjához.
Végre már ez is működött, és örömmel vizsgáltam a műszerek és kijelzők erős színes fényét.
Benyomtam az egyes harci robot kapcsolóját, de piros fény jelezte, a parancsot nem igazolta vissza.
Aj jaj, ez nem működik még, vagy megfagyott a hidraulika az öreg harcos alkatrészein.
Szedonti!
Merre vagy?
- főnök ?
- az alsó szinten vagyok a nyolcas blokkban ellenőrzöm a fegyverzet áramköreit.
- mi az óhaj, sóhaj ?
Drága kopasz zöldszemű amazonom, ha megtennéd hogy az egyes harci robotunkat kitessékelnéd a hóra?
- ebben az embertelen hidegben?
- van te neked ,szíved ?
- na de ha ilyen szépen kérted, majd hogy nem szívemhez szólóan...
- hát megyek, de csak neked főnök!
- a túrónak főnök!
- most kapcsolok, mi a gond?
Semmi , csak Zuminának szeretnék segíteni.
Még mindig kint fagyoskodik a fegyveréhez fagyva a csajszi.
- meg van az hibbanva ?
- de ő tudja.
- ha utál itt a jó melegben bent lenni.
- bizony ám főnök itt már tízen hat fok meleg van.
Te jó ég, az már hőség !
Itt a vezérlőben még mindig csak , nulla fok van.
Vissza mentem a navigációs monitorhoz és megnyugodva láttam, Zumina térdelve figyelte a távolban megbújó idegeneket.
A HCR-14 -s harci robot is feltűnt az űrhajó alsó kereső kamerájában, majd gyorsan elindult az idegenek irányába.
Széles lánctalpa magasra dobálta a letaposott fagyos havat.
Furcsa érzés, de szép látvány.
Zumina!
Megy a robot.
- kösz főnök.
- már látom.
A szakadó hó ellenére gyorsan haladt az öreg páncél robosztus.
Emlékszem mikor megláttam a robotok bolygóján a két öreg páncélharcost, azonnal eldöntöttem megveszem őket.
Jó az a hely.
Szeretek arra a bolygóra eljárni.
A társaságunk napokig eltud veszni, a jobbnál jobb kocsmákba, szállodákba.
Még igazi húsvér kurvákat is lehet bérelni, akár napokra is.
Az alkatrész kereskedők és fegyver kereskedők paradicsoma.
Független bolygó, és mindenki békén hagyja , még az űrföderáció sem tette magáévá.
És az nagy szó.
Hirtelen megállt a robotunk, majd gépies hangján közölte a hődetektorai elvesztették a célpontot.
Mi a további parancs?
Kérdezte recsegős hangján.
A célpontok megfagytak, gyere vissza HRC 1- es álj a karbantartó blokkba és engedd hogy a szerviz robotok átvizsgáljanak.
- értettem főnök, vissza térek.
Meg fordult és elindult a kitaposott ősvényén visszafelé.
Okos.
Lehet, hogy még gondolkodni is tud.
Talán még meg sem lepődnék ha az űrhajóhoz vissza térve, neki állna hóembert építeni.
Á, marhaság.
Zumina is feltápászkodott.
Próbált megszabadulni a ráfagyott hótól.
Nem sok sikerrel.
Megnyugodva figyeltem a két harcost, embert és robotot ahogy haladtak a biztonságot adó űrhajónkhoz.
A műszerekre tévedt a szemem mert éltre kelt, vízcseppek kezdtek sebesen lefele gurulni, egyre másra.
A belső hőmérséklet lassan, de melegebbé vált .
Észre sem vettem és kezdett meleg lenni a védőruházatom.
Igazán jóérzés.
Ma, csak jó dolgok történtek a szökevények kicsiny társaságával.
Végre, senki sem lőtt ránk.
az ember, saját maga állítja fel korlátait
Avatar
User

sagura

Rang

A Hal a tortán

A Hal a tortán
Hozzászólások

615

Csatlakozott

2007.09.09. 08:39

Tartózkodási hely

A Holdon keresem az Apollo egységeit, de semmi nyomuk. :)

Re: Majdnem, lehetetlen...

Szerző: sagura » 2008.09.27. 15:12

A havas bolygó 3.

- főnök!
- zárnám a zsilipeket és a rámpa lehajtókat!
- Zumina és a robot is már melegszenek.
Okés, Szedontia, zárj be mindent, és tekerj még a hőmérsékleten egy kicsit felfele!
Elégvolt a fagyásból most vetkőzni szeretnék inkább és izzadni.
Azt szeretem ha a lányok bugyiban meg melltartóban rohangálnak a sport blokkban.
- persze főnök, mert mindig csak a nők.
- neked máson se jár az agyad.
- agyatlan agyas fószer vagy te.
- vagy talán csak egy kiszuperált szintetikus farkatlan házi, pincér robot.
- és ne hívj Szedontiának !
- utálom azt a nyálas gyerekes nevet.
- Szedonti és kész!
- különben nagyon mérges leszek, és elverlek ha el aludtál.
- tudod, főnök ?
Nyaf-nyaf, csak nyafogj nyugodtan!
A múlthéten is elvertek kosárban a fiuk.
Csak a szád nagy.
- jó hogy feltépted a sebeimet, főnök.
- arcátlanul vissza fogok vágni a két farkatlan kékvérűnek.
- minden nullán főnök, bezártam mindent háromra.
- he he !
- megyek hozzád!
- reszkess kapitányom !

A kapitány mindenkinek!
Barátaim mindenkit várok az ebédlőben, megbeszélésre!
Szedontival vívott kilátástalan humorizálásom alatt , felötlött bennem, mi lenne ha közelebbről is megvizsgálnánk az idegenek magára hagyott hajóját.
Hátha rátudnánk bírni hogy velünk jöjjön.

Zumina!
- igen ?
Szedonti !
- mondjad főnök!
Komina !
- ja vagyok , már olvadok.
Efonre !
- mondjad főnök gyorsan, annyira szeretnék a forró zuhany alatt állni végre már!
- rohanok a szappannal, édes kis madaram!
- kussss... Bogen !
- csak szeretnéd te kis rozsdás robot majom .
- hús vér, ember vagyok szemét kis tyúk, be bizonyítsam ?
- tapadj az egyik harci robotra farkatlankám !
Elégvolt!
Később majd fojtatjátok a kosárlabda közben.
Na!
Szóval hölgyek, köszönöm minden csajszinak hogy fáradhatatlanul dolgoztatok és még csak nem is veszekedtetek.
Zumina neked külön köszönöm hogy lefagyasztottad azt a négy idegen akármit.
- ott vannak főnök, napoznak.
- majd egyszer talán, ha kisüt.
- pláne ha van erre felé nap.
- mert azt nem nagyon láttam erre felé.
Srácok!
Sziton!
- eeegen !
Bogen !
- jelen !
Mefó !
- éhes vagyok főnők és egy jó húsos kurvát akarok !!
Negon !
- nekem csak a puha - pihe ágyikóm kell és mindenki hagyjon a francba egy holdfordulóig.
Fiúk köszönöm az emberfeletti munkátokat és ötletes megoldásaitokat.
Hátra vannak még dolgok, de ezt már hajózás közben is megoldjátok.
Amit nagyon szeretnék, ha a nehéz fegyverzet vezérlőket életre keltenétek nagyon gyorsan.
Bevallom kicsit féltem a gatyátokat, mert nem tudjuk magunkat cseppet sem megvédeni, ha valami állat ismét nekünk ront.
- főnök .
Mondjad Mefó.
- küld a cuccosra Szedontit, meg Bogent.
- Szedontit már láttam mit művelt a mágnesfegyverzettel a csata alatt.
- kétszer is telibe csókolták a löveget azok a szemetek.
- Szedonti mégis pillanatok alatt életre keltette.
- nem semmi a nő, elhiheted nekem.
- Bogen meg csöndes fazon és nem Szedonti fenekét fogja fogdosni.
Röhögésbe fulladt a kis csapat, és éreztem hogy egybeforrt , össze szokott a társulat már, tudják nem kell félni semmitől.
Mindent megtudunk oldani.
Lehet.
Oké, oké, okés a vigyor!
De figyeljetek kicsit rám még kérek mindenkit!
Szeretném ha elmondanátok mi a véleményetek arról ha közelebbről is megvizsgálnánk az idegen űrhajót ?
Na....
Mi van?
Megkukultatok?
Jó, ma már nem.
- na ezt akartam főnök hallani, egyébkén részemről mehet.
- főnök én maradnék a házban, vigyázok rá és odaküldök minden robotot, ha baj van.
- persze Mefó, és ha szarvan, akkor te meg elstartolsz és integetsz majd nekünk !
- mi?
- te töketlen pucér nőimitátor !
- figyelj csak Komina, egy óvatlan pillanatban felrobbantom a bugyidat, ha kekeckedsz velem !
Okéééé, oké, oké!!
Na!
Mondtam minden baromkodásra vevő vagyok de mind ezt a kosárlabda pályán .
Értve vagyok ? !
- értve főnők !
Jólvan!
Mefo őrzi a házat és az utolsó takarító robotot is a segítségünkre küldi ha szarba lépünk.
Amúgy is visszük az összes harci robotunkat, buggyantak.
Mire Mefo, elküldené a segítséget ezer ötszáz méterre, minket közben megnyúznak és kiszárítva ,kitömnek az idegenek.
Ha vannak még abba a **** nagy batárban.
Mefó meg marad a seggén, mert három emberke kell hozzá hogy a hajó megmozduljon.
Már elfelejtettétek hogyan kötöttük el az istállóból ?
Ne őrjítsetek már a homokozós vitáitokkal.
Egy C-1 -es osztályú csatahajóban vitatkoztok agyasak!
Kezdjem el sorolni, hogy uszkve ötven magasan képzett emberke kellene hogy teljes legyen a hajó kiszolgáló személyzete.
Mi meg, vagyunk nyolcan !
Elégvolt mára !
Tizennégy óra pihenőt rendelek el.
Óra indul.
Tíz percet kaptok hogy elhúzza mindenki a fenekét az ebédlőből.
Egy óra tisztálkodás köhögés krákogás, utána egy pisszenést sem akarok hallani.
Akit elkapok azt kidobatom a robotokkal a hóra.
Minden robotot élesítsetek megfigyelésre.
A hajó teljes harci készültségre legyen állítva, már amennyire lehet.
Mindenki a hibernáló kapszulában alszik és teljes fertőtlenítést és takarítást kérek.
Engedjétek el a takarító gépeket.
Öt percet kaptok minderre.
És most tűnés!
Jó éjszakát !
az ember, saját maga állítja fel korlátait
Avatar
User

sagura

Rang

A Hal a tortán

A Hal a tortán
Hozzászólások

615

Csatlakozott

2007.09.09. 08:39

Tartózkodási hely

A Holdon keresem az Apollo egységeit, de semmi nyomuk. :)

Re: Majdnem, lehetetlen...

Szerző: sagura » 2008.09.28. 10:59

A havas bolygó 4.


Halk szisszenésre ébredtem.
A szokásos liturgia.
Kinyílt a hibernálókapszulám teteje.
Pipe a hibernációs felügyelő robot, csillogó, hófehér feje bámult rám mereven, majd rámrecseget.
- jó reggelt főnök.
- mínusz 14 óra, letelt a pihenő.
- azt ne kérdezd főnök hány óra, mert minden idő mérő nullán áll.
- a személyzet minden tagját felébresztettem főnök.
- az életfunkciójuk normál zöld sávban, kissé még mindig fáradtak.
- Zumina testhőmérséklete 37 fok, lázas volt az ébredésnél.
- lomint adtam a bőre alá egy adagot, gyors javulást látok.
- 45 perc múltán ismét megnézem főnök.
Köszönöm Pipe.
Ha végeztél mindennel, menj le a szerviz robotokhoz és engedd hogy kijavítsák a hang panelodat.
Fülsértő a hangod a hajót ért mágnes impulzusoktól.
- értem főnök, meglesz.
- főnök, pocsék álma volt, az egészet rögzítettem.
- ha gondolja , visszanézheti.
Isten őriz !
Majd talán holnap, most nincs kedvem rémüldözni.
- értem főnök.
- főnök, te kifejezetten pocsék testi, mentális és fizikai állapotban ébredtél.
- a sárga sávod épp hogy stabil.
- mixeltem neked egy vitamin bombát.
Jó, de ha hőhullámok fognak gyötörni mint a múltkor, akkor szétszedetlek a szerviz robotokkal és kidobatlak a hóra.
- na hasra főnök, mutasd a hátsódat.
Aúúú!
Mekkora adagvolt ez te fehér repedt zománcos fazék ? !
- a megfelelő főnök.
Na elég volt belőled Pipe!
Hagyj békén inkább nézd meg Zuminát, kísérletezz rajta.
Tűnés!
- értem főnök.
Őrült ez a robot, púposra lőtte a fenekemet!
Sajgóhátsóval magamra cibáltam a ruhámat, és álom foszlányokat kerestem a fejemben, de semmi nem jött össze.
Nembaj legalább nincs min elmélkednem, különben is az idegen hajóra szeretnék inkább koncentrálni.
Mért nem működik a ruhámon lévő rádió ?
A kabinom ajtajához botorkáltam és a nyitó gombra csaptam.
Az ajtó nyögött egyet de meg sem mozdult.
Remek.
Ez is megdöglött.
Bezzeg Pipét, simán kiengedte.
Nagyot csaptam mérgemben a ruhámon lévő rádióra.
- mondjad főnök, mért ütöd a rádiódat ?
Na végre, ez a ragya nem akart funkcionálni.
Negon, jó reggelt!
Mindenkit kérek az ebédlőbe, húsz percet kaptok hogy gatyába rázzátok magatokat.
Gyerünk!
Ja, és küldjön valaki egy szerviz robotot.
Bedöglött az ajtóm.
Mérgemben nagyot rúgtam a fémlapra és láss csodát, kinyílt sziszegve.
Gyors léptekkel elindultam a lift felé és azon járt az agyam hogy mindent össze tudjak hangolni a mai napi veszélyes akciónkhoz.
Nem lesz gyerekjáték az idegen űrhajó becserkészése.
Remélem mindenki aktívan részt vesz a megbeszélésen és bőven adnak majd biztonsági tanácsokat.
az ember, saját maga állítja fel korlátait
no avatar
User

Geri

Rang

Lelkes kutató

Lelkes kutató
Hozzászólások

257

Csatlakozott

2007.01.17. 21:14

Re: Majdnem, lehetetlen...

Szerző: Geri » 2008.09.29. 00:31

-
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Geri 2014.02.10. 03:27-kor.
hát tudjátok meg gyerekek
hogy a földön kívűliek
egy másik bolygón élnek
hozzánk csak elrepülnek
hozzánk csak elrepülnek
csészealljal ránkrepülnek
és nem hisznek a saját szemüknek
de szerencsére nincs náluk lézersugár!
-Szakadék
Avatar
User

sagura

Rang

A Hal a tortán

A Hal a tortán
Hozzászólások

615

Csatlakozott

2007.09.09. 08:39

Tartózkodási hely

A Holdon keresem az Apollo egységeit, de semmi nyomuk. :)

Re: Majdnem, lehetetlen...

Szerző: sagura » 2008.09.30. 21:32

A havas bolygó 5.

A liftben sem jutott semmi az eszembe amitől úgy igazán biztonságban érezhettem volna magunkat.
Mire ezt megállapítottam, a lift ajtaja már kinyílt és én ott álltam szerencsétlenül az ebédlőblokk ajtajában.
- jó reggelt főnök!
- mi történt?
- idefelé a folyosón, meztelen démonokkal találkoztál?
Kérdezte kajánul vigyorogva, Sziton.
Nem csak fogalmam sincs hogy biztosan akarjuk mi ezt az idegen űrhajós históriát.
Nem e kellene inkább elstartolni innen a fészkes fenébe, amíg megvan minden testrészünk épségben.
Csak a mindenható tudja milyen meglepetések várnak ránk annál a monstrum szerkezetnél.
- jaj ne már főnök!
- ez nyugis felfedezés.
- voltunk már ettől sokkal nagyobb trágyában.
Tudom Mefo, de akkor tudtuk kik támadtak és mivel honnan.
Hát jó.
- na ez az főnök!
- ezt akartuk hallani!
Tehát legyen, kezdjünk hozzá.
Sziton, Szedonti, kézi kapcsolással élesítitek az összes harci robotot, a repülő egységet is.
Mind a két páncélos csapatszállítóra szükségünk lessz, azokat is aktiváljátok.
A két hidraulikus harci robot vegye fel a proton fegyvereket.
- tyííí főnök látom nem aprózod el a gatyagumikat!
- ez az, csináljuk belőle ócskavasat!
Oké Bogen, meg lesz, ha csak pisszenni mer az idegen monstrum.
Nem kockáztatunk, beolvasztjuk a vasat, kockára.
A két repülő robot egység a közepes mágnes fegyvert vegye fel.
Azzal még aránylag könnyedén manővereznek.
A tiz kerámia lépkedő robotból öt lézer fegyvert kap, négy impulzus fegyverrel jöjjön, egy kapjon hagyományos acélmagos fegyvert.
Közületek mindenkire rábízom hogy milyen fegyvert vesz magához.
A két lőszer szállító robot tisztes távolból kövesse az egységünket, ha támadást kapunk, ne ők legyenek az elsők akik megsemmisülnek.
Vigyünk fém, bio, és hő detektorokat, nagy hatótávolságú legyen mindegyik.
Teljes harci öltözet, mágnes pajzsot is.
- jaj ne már főnök, csak ezt ne!
- az baromi nehéz öltözet.
- különben sem véd, csak kis töltésű fegyverek ellen.
- nélküle sokkal könnyeben tudunk pozíciót változtatni.
Jól van csajok.
A ti formás feneketeket lövik porrá!
- ne is aggódj cica mica, majd én a kezeimmel megvédem a formás fenekedet!
- zabálom azt a két arcodat Szedontia szerelmem.
- na a homokagyú töketlen, rozsdás robotmajom pofázik.
- szeretnéd ha én tekerném a homlokodra a vastag beledet !
- ne hogy szét csattanjon az a repedezett bádog doboz a nyakadon!
- Negon, te farkatlanok hadvezére.
- ne is aggódj főnök Pipe majd kijavítja az ülőgumóimat.
Na persze, de Pipe sem teremtő.
Egy marék szenes homokból ő sem tudja a morcos pofácskádat újra renoválni.
- jól van főnök, az meg már a mi bajunk.
- te csak vigyázz a saját seggedre, arra a húsvér idomra.
Ismét csak hangos röhögésbe tört ki az egész bagázs.
Muszáj volt nekem is velük tartani, valahogy próbáltam megszabadulni az iszonyatos feszültségtől ami rám telepedett.
Okéééé, oké srácok, kihűlt a belünk már a sok vihorászástól.
Mégvalami !
A két sebész robotot is parancsoljátok a csapatszállítóba.
- kell a francnak a két szike művész, főnök.
- csak a helyet foglalják.
- ne dumáld már belénk hogy megdögleni megyünk, főnök
- csak meg nézünk alaposabban egy idegen vashalmot, vagy a jó ég tudja hogy miből pakolták össze.
- oké?
- és induljunk már!
Okééé, innen 1 óra indulásig!
Gyerünk!
Pakoljunk össze mindent.
Cuccoljunk harcosok!
az ember, saját maga állítja fel korlátait
Avatar
User

sagura

Rang

A Hal a tortán

A Hal a tortán
Hozzászólások

615

Csatlakozott

2007.09.09. 08:39

Tartózkodási hely

A Holdon keresem az Apollo egységeit, de semmi nyomuk. :)

Re: Majdnem, lehetetlen...

Szerző: sagura » 2008.10.01. 00:50

A havas bolygó 6.



Hadon 602- es szilícium és magnézium ötvözet önhordó héjszerkezet. Platina és kerámia borítással mágnes és lézer kettős pajzs védelemmel.
Fúziós motorral.
A mai napig nem akadt fegyver ami, kárt tudott volna tenni ebben a harci csapatszállítóban.
Álltam a hangárban a hét méter magas, tizenegy méter széles és huszonöt méter hosszú gépóriás előtt.
Ötven gyalogsági roham osztagost, húsz kerámia lépegetőt , öt nehéz páncélzatú harci robotot, valamint két darab repülő harci robotot, tudott egyszerre biztonságosan a célhoz szállítani.
A rabja voltam.
Mindent tudok róla, és az első darab ami kidübörgött az összeszerelő hangárból, a Pusztító nevet kapta tőlem.
Minden befolyásos kapcsolatomat megmozgattam, hogy az én csatahajómra kerüljön az 1. sorozatszámú darab.
Mivel egy csatahajón két ilyen szuper fegyver szolgál, így a 2.-es sorozat számot viselőt is megkaptam.
- főnök!
- hahó, ébresztő!
- kész vagyunk.
- minden harcra kész.
- a fegyverzet bevethető.
Fájdalmasat ütött a szívem, kicsit meg szédültem.
Gyorsan léptem a csapatszállító gyomrába, és szinte futva indultam előre a vezető fülke felé.
Zsilipkapukat kinyitni, rampákat le engedni!
Indulás !
Óvatosan szedjük a sátorfát, ha lent vagyunk ami kifér a csövön!
Irány a monstrum!
Ne legyen idejük gondolkodásra, lepjük meg őket.
Ha van még valaki vagy valami abban a repülő kaszárnyában!
Nyomás gyorsabban!
Pusztító 2- es !
- főnök ne ordíts, megsüketülök !
Jól van Efonre, kövess szorosan ne maradj le.
- főnök a külső hőmérséklet mínusz harminc hét fok, szakad a hó, de enyhébb az idő mint tegnap volt.
A belső hőmérsékletet is fokozatosan csökkentem, ne legyen jegesedés kiszállás után.
Szuper Szedonti, köszönöm.
Szédületesen haladtunk a fehér világban, a kamerák alig tudták közvetíteni a képet úgy belepte az optikát a sűrű hóesés.
Nem gond mert a lézer letapogatók tökéletesen vissza adták a kint lévő környezetet.
- háromszáz méter főnök.
- százötven méter főnök.
- ötven méter főnök.
Húsznál megáll, és teljes hő, hang és mágnes detektoros felmérést akarok.
- igen főnök.
- megálltunk, a műszerek nem találtak élőlényre vagy mozgó fém szerkezetekre utaló nyomokat.
Oké lányok fiuk !
Kifelé!
Harci robotok támadó harc állás!
- jjjjjjiháááááá!!
- kifelé forróseggűek!
- ki a hóra húst zabálók!
- Ordibált a három tagú hadseregem,és kivetették magukat a hóra.
Rohantam én is ahogy csak a lábam bírta utánuk.
Még szerencse is a rosszban hogy a lehullott hó csonttá fagy a kegyetlen hidegtől.
A három harcos neki vágta magát a havas képződménynek, és bevártak engemet is.
- semmi mozgás továbbra sem főnök.
- értem Szedonti.
Srácok ?
- nem látunk mi sem mozgást.
- a műszerek nullán.
Lassan kilesek a havas szikla mögül.
A hó teljesen eltemette a tegnapi harc négy áldozatát.
Te jó ég.
Óriási lények, már amit felmérni tudok a havas idomok alapján.
Furcsa általam soha nem látott fegyverzet emelkedett ki a hóból és az űr felé meredt.
Az alsó része felé egy fekete bőrszerű anyaggal bevont kéznek mondható, de inkább két ágú csáp, markolta az ismeretlen fegyvert.
Szúrós fényű vonal fények futkároztak a fegyveren.
Nem egy bizalom gerjesztő látvány.
Minden esetre a fegyver tulajdonosa nem mozdul és ez a lényeg.
Tekintetemet a fejem fölötti látványra emeltem, és a döbbenet lett urrá rajtam.
Belém fagyott a szó.
- te jó ég mi ez főnök
Lihegte Komina.
- életemben nem láttam még csak hasonlót sem.
Hát én sem, fogalmam sincs mi a szent szar ez.
- ráadásul repül.
- mocsok tempóval tud mozogni.
- atyám......
- és mi ezt meg akarjuk vizsgálni belülről ?
- nem vagyok én ebben olyan biztos , főnök.
- felnézni sem tudok rá, nem hogy belülről vizsgálgatni.....
Fogalmam nincs mit akarok és mit kéne tenni.
- na mi van szélhámosok !
A mamádat ijesztgesd Szidonti !
Muszáj neked a rádióba ordibálni ?
A szívgörcsöt hozod ránk !
- jól van na.
- csak nagy volt a kussolás.
- gondoltam megkérdezem hogy megtaláltátok e már a csengőt , vagy csak egyszerűen bekopogtok?
- magadnál vagy Szidonti?
- buggyant tyúk.
- egyenlőre nem látjuk az űrhajótól az ajtót sem, nem hogy a csengőt.
Kuss legyen már!
Legalább most fogjátok be a pofátokat !
Inkább hődetektorral vagy lézerrel fésüld át ezt a vastömböt Szidonti.
Hátha találsz rajta valamilyen mozgó nyílás zárót.
A kezed járjon ne a szád!
- értem főnök.
- de azért nem kell ennyire morcosnak lenni.
- ácsi barátocskáim.
- lézer apu, a hajótest alatt, az elejétől harminc méterre, szabályos félköríves törést mutat
- már csak a csengőt kell megnyomnotok.
az ember, saját maga állítja fel korlátait
Avatar
User

sagura

Rang

A Hal a tortán

A Hal a tortán
Hozzászólások

615

Csatlakozott

2007.09.09. 08:39

Tartózkodási hely

A Holdon keresem az Apollo egységeit, de semmi nyomuk. :)

Re: Majdnem, lehetetlen...

Szerző: sagura » 2008.10.03. 00:38

A havas bolygó 7.

Szakadj már le Szidonti erről a csengős témáról !
Inkább figyelj mert megközelítjük akkor azt a bizonyos zsilipszerűséget.
Pusztító 2 -es!
Efonre !
- hallom főnök!
Efonre te maradsz a helyeden és figyelsz, ha kell használd a fegyvereket.
A többiek ide hozzám!
Efonre!
Ne tétovázz, ha kell olvassz el mindent.
- csak a parancsodra főnök.
- csak ha kéred.
De ha úgy hozza a sors, ne tétovázz!
- meglátom főnök.
Felsziszegtek a csapatszállító ajtajai és kirohant a kis csapat a hóra.
Egyenesen felém.
A havazás nem fáradt el, rendületlenül esett.
Talán még védelmet is nyújt számunkra.
Ha nekünk zavaró a hófüggöny, akkor talán az ellenségnek sem öröm a havas bolygó adottságai.
Üdv harcosaim, Szidonti szerint a detektorok zsilipkapura bukkantak a hajótest alján, az orrésztől húsz méterre.
- oké főnök.
- mi a terved?
Terv?
Tervem az nincs, futás és megvizsgáljuk közelebbről.
Nyomás!
Meg indultunk és szinte bántóan nyikorgott a fagyos hó az acél talpú bakancsaink alatt.
Úgy tűnt hogy soha nem érünk a célunk közelébe.
Végtelenbe nyúlt szinte a monstrum alja.
Fel sem tűnt, hogy szinte védtelenek vagyunk.
A hajótest alatt nem esett a hó.
Hirtelen nyílalt belénk az új helyzet.
Egyszerre torpantunk meg.
Nem tudom mit gondoltak a többiek, de én valahol az univerzum másik végébe szerettem volna lenni.
Bárhol máshol csak itt nem.
Lassan és bizonytalanul lépkedtünk tovább.
Megpróbáltam a lehető legfinomabban és a leghalkabban megszólalni.
De nem mertem.
Az hasított hirtelen az agyamba, megállok.
A többiek is megálltak és kérdően néztek rám.
Srácok semmi baj, csak nem mertem megszólalni.
Kínunkban nevetni kezdtünk és bátrabban kezdtünk lépkedni.
Legszívesebben ordítottam volna hogy vissza a járművekhez, de nem tudtam kimondani.
Lehet hogy megrémülnek és elkezdenek vaktában lövöldözni.
A csapatszállítóban feszülten várakozók, a hóesésben állnak, nem látnak tisztán csak a felvillanó fegyverek fényét érzékelnék.
Nem tudják mi történik és ők is elkezdenek vaktában tüzelni.
Elszabadulna a pokol.
Amíg a lehetőségeket végig gondoltam , elfogyott a távolság.
A kézi detektorok mit mutatnak?
- nézd főnök, szabályos törés vonalak, vastagságot is látok, valamilyen szerkezetek két oldalt.
- talán ezek a szerkezetek mozgatják a nyílászárót.
Majd ki esett a szemünk annyira figyeltünk a sisak lámpák erős fényénél, de semmit nem láttunk ami a kapu nyitására utaló szerkezetre utalt volna.
- passz.
- én semmit nem látok, ami érdekes lenne.
- olyan sima ez a szar mint a tükör.
Látom Komina , látom.
Semmi az ég világon.
- na húzzunk innen a francba főnök!
- ácsi gyerekek.
- ha már itt vagyunk és egyben, én nem adom fel ijen könnyen.
Igazad van Negon.
- mi a jó francot ácsorogtok főnök ?
Nyugi Szedonti, te csak ülj a jó melegben és figyelj!
Nem találjuk a **** csengődet, cseszd meg!
- ja.
- az szar ügy.
- de van egy ötletem főnök!
- mondhatom ?
Ne kímélj Szedonti !
- szóval ha a négy idegenünk a hóban fagyoskodik és a kéró zárva van két esély lehetséges.
- valaki otthon van és bezárta a kaput mert huzat van.
- vagy a kint lévők bezárták maguk után hogy ki ne hűljön a meleg házikó.
- viszont az első feltevésem már is megbukott, mert ha lenne valaki a meleg házikóban, akkor az már régen rátok uszította volna az összes házőrző kutyát.
Őrjítő vagy a meséddel Szedonti.
Itt ácsorgunk egy eszelős nagy tepsi alatt a rohadt hidegben és mesét hallgattunk!
Csezd meg!
A lényeget nyögd már ki!
- leteszi az egyes harci robot a fegyvereket és oda vitetem vele a halott idegeneket, mert ha bezárták azt a szart akkor a nyitás lehetősége is náluk kell hogy legyen.
Nem rossz a téma, de akkor most indítsd a robotot, de ne csak az egyest, mindet aki ott van!
De ha leteteted minddel a fegyverét, akkor lelőlek!
- jól van ennyire azért nem vagyok sötét .
Négy robot meg fordult és szélsebesen a csapatszállítóba masíroztak, a többi felénk közeledett.
Megnyugtatóan hatott a látványuk számomra.
Nem is tudom eddig mért a csapatszállítónál ácsorogtak.
Mekkorát hibáztunk.
Senkinek nem fordult meg a fejében hogy inkább mellettünk lettek volna és minket kellene hogy védjenek.
Mindegy most már korrigáltuk a helyzetet.
A négy robot az idegen hullákhoz ment, majd feltépték a havas tetemeket és megindultak kis csapatunk irányába.
Már kezdtek lassítani mikor éles csattanással és sistergő hanggal lassan meg nyílt a zsilipszerűség a monstrum hasán.
Kissé megriadtan hátrálunk a le ereszkedő rámpa útjából.
Az űrszerkezet feltáruló gyomra minden képzeletemet felül múlta.
Jégbe gyökerezetten állok és próbálom felfogni a látottakat.
- te úr isten.... mi a szent szar ez főnök ?
Kérdezed, vagy mondod Komina ?
- ez bazi nagy, legalább háromszorosa a mi megszokott méreteinknek.
- főnök, itt nem a törpéké a terep az egyszer szent biztos.
Ja, azt már én is látom.
A zsiliprampa dörögve elérte a jeges talajt.
Na hölgyeim, uraim, menjünk, nézzük meg hófehérke itthon van e ?
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára sagura 2008.10.07. 22:48-kor.
az ember, saját maga állítja fel korlátait
Avatar
User

Laca

Rang

veterán

veterán
Hozzászólások

4193

Csatlakozott

2007.08.11. 02:03

Re: Majdnem, lehetetlen...

Szerző: Laca » 2008.10.03. 07:39

Sagura elég jó kis történetet kerekitettél itt ki! :) Valamikor én is próbálkoztam ilyennel egy fórumon, de érdeklődés hiányában abba maradt, Ott mindenki írhatott hozzá egy kis részt, én kezdtem el és volt aki folytatta, A link, ott Kozi néven rontottam a közhangulatot! :mrgreen: : http://ufo.zug.hu/forum_tema/irjunk-sci ... php?page=2
"Emlékezz arra, hogy a csend sokszor a legjobb válasz."
"Utólag okosnak lenni olyan, mint előre hülyének"
"Óvakodj a türelmes ember haragjától"
Avatar
User

sagura

Rang

A Hal a tortán

A Hal a tortán
Hozzászólások

615

Csatlakozott

2007.09.09. 08:39

Tartózkodási hely

A Holdon keresem az Apollo egységeit, de semmi nyomuk. :)

Re: Majdnem, lehetetlen...

Szerző: sagura » 2008.10.03. 08:55

Köszönöm Laca! :D
az ember, saját maga állítja fel korlátait
Avatar
User

Laca

Rang

veterán

veterán
Hozzászólások

4193

Csatlakozott

2007.08.11. 02:03

Re: Majdnem, lehetetlen...

Szerző: Laca » 2008.10.03. 09:38

Nincs mit...! :D
"Emlékezz arra, hogy a csend sokszor a legjobb válasz."
"Utólag okosnak lenni olyan, mint előre hülyének"
"Óvakodj a türelmes ember haragjától"
Avatar
User

sagura

Rang

A Hal a tortán

A Hal a tortán
Hozzászólások

615

Csatlakozott

2007.09.09. 08:39

Tartózkodási hely

A Holdon keresem az Apollo egységeit, de semmi nyomuk. :)

Re: Majdnem, lehetetlen...

Szerző: sagura » 2008.10.07. 22:50

A havas bolygó 8.

Srácok figyelem, felmegyünk a rampán, legalább addig a fény forrás szerű valami közelébe.
- okés főnök látjuk.
Harci robotok figyelem, nem adok parancsokat hanggal beszéddel, csak kézjelekkel.
Parancs vissza igazolást a robotoktól csak egy csipogással kérek.
Mindannyian meg pendítették a csipogót és ilyenkor megnyugvás tölt el.
Senki élőlény nem tud olyan gyorsan fegyvert célra tartani és elsütni mint a harci robotok.
Jól van drágáim a fegyver együtt van, bevethető!
Menjünk!
Óvatosan elindultunk és kezdett a torkomban dobogni a szivem.
A lábam alá néztem mert nem kopogott az acéltalpú csizmám.
Végig futott rajtam ez a furcsa jelenség.
Pedig megmernék esküdni rá hogy krómból van a tükörsima talapzat.
Próbálom felfogni és behatárolni a környezetet.
Sehogy sem tudom mihez hasonlítani .
A hangok is kezdenek finomodni.
Hirtelen meg álltak a harci robotok és felzúgtak a fegyverek töltésre álltak és élesítettek, a szervomotorjaik felszisszentek.
Nekem szinte meg állt a szívem és halk sípolást hallottam a füleimben az izgalomtól.
A harci robotok ,Infra radarjaik jeleit jóval gyorsabban felfogták és le reagálták mint mink.
Jön valami felénk!
Azonnal mindenki féltérdre rogyott és célra tartotta a fegyverét a folyosó vége felé.
Kissé fel emeltem a kezem és ökölbe szoritottam a kezemet.
Ha kinyitom, az összes harci robot tüzet nyit.
Senki nincs tudomásom szerint, aki élve elvonszolná a seggét utána.
- főnök, ezek hárman vannak.
- szervetlen.
- energia kép, valamilyen fém, ismeretlen anyagból, ezek valami robotfélék.
- gondolom.
- óvatosan közelítenek.
- a műszerek zöld sávban, a szándékuk békésnek tűnik.
- főnök ezek protokoll és tolmács robotok lehetnek.
- vagy annak tűnnek.
- áhh tudom már.
- szintetikus anyagból vannak.
A három szerkentyű feltűnt a folyosó végén, majd meg álltak.
Innen és a félhomálynak tudva , valahogy emberi formának látszódtak.
Nem voltak kapcsolatban az űrhajó talapzatával.
Ez igen!
Ilyen kell nekem is az én hajómra.
Rögtön befosok a védőruhámba a félelemtől és ilyen marhaságokon jár az eszem.
Nem vagyok normális!
Elvette az eszemet a látvány.
A három emberformájú szerkezet lassan meghajolt.
Komina állj fel és hajolj meg.
- én?
- muszáj főnök ?
Igen mert ha nem csinálod azonnal, megfojtlak itt és most!
- hátha ennyire szeretnéd....
A három robot a viszont köszöntésre, kiegyenesedett és elindultak ismét felénk.
A műszerek egyre tisztább képet adtak a szerkentyűkről .
Szándékaik még biztosabbnak tűnt hogy nem akarnak támadni és nincs fegyverük.
Srácok engedjétek le a fegyvereket, a robotok célra tartanak.
Próbáltam felfogni a közelünkben meg álló szintetikus lényeket.
Csak a formájuk hasonlít ránk nagy vonalakban, szerintem minket próbáltak utánozni, hogy barátságosabbnak tűnjenek.
Megnyugvás kezdett végig futni az ereimben, áthatott a jóság és elöntött a forróság.
Nem akartam hinni a szemeimnek!
Szinte teljesen lebénultam.
Eltűnt a három emberforma lény........
Nem kaptam levegőt és nem tudtam megszólalni!
Mindenki bénultan nézett előre.
Valahogy kipréseltem a tüdőmbe rekedt levegőt.
Nyugalom.....
- mi történt srácok ?
- főnök a műszerek nullán....
- mi a jó ég volt ez ?
- atya világ mit láttunk?
- hova a jó égbe tűntek ?
Nem tudom gyerekek.... de azt mondom, most megyünk inen a jó büdös francba.
- okés főnök megyünk!
- ez nem igazán normális dolog!
- csak úgy semmivé válni!
- most fogom össze szarni a bugyimat!
- csesszétek meg nagyon fosok!
- ez a három gyökér fogja magát és felszívódik!
Jól van emberek, szépen megfordulunk és megyünk kifele.
Robotok célra tartanak hátra menetben kivonulunk.
Most !!
Csak nyugalom, megyünk és nem szarjuk össze magunkat.
Gyerünk vonszoljátok a seggeteket !
A robotok figyelnek és cafatokra szednek bármit.
- kit?
- a semmit?
- legalább ne őrjíts főnök.
Nem dumál !
Szedi a bakancsát és beülünk a csapatszállítóba azonnal!
Pusztító egyes , kettes!
Azonnal a rampához állnak!
Minden fedélzeti fegyvert kikapcsol és teljes pajzsvédelmet a járművekre.
Gyerünk gyerünk!
Itt vagytok már, a rohadt életbe !
Mink mindjárt kint vagyunk !
- te jó ég mi a jó franc történt veletek főnök?
- baj van ?!
- nincs baj, csak sürgősen máshova kell menni innen !
- mi van főnök, mi ez a hablagy duma?
- agyatokra ment a hóesés?
- megyünk már megyünk!
- látom már valami nagy kaki van abban a tetű nagy építményben !
Nyomás szedjétek a lábaitokat.
- nézd főnök a falak !
- színek hullámzanak rajta !
- ha közelebb megyek hozzá elfeketedik.
Te jó ég, reagál !
Él ez a szarság űrszekér ?
- basszus érzi az itt létünket a mozgásunkat !
- húzunk a francba innen !
Végre a rampához értünk és meg indultunk a lejtőn lefele.
A két csapatszállító is megérkezett ebben a pillanatban és sziszegve nyitotta az oldal zsilipjeit.
Szédületes gyorsasággal rohantunk befele a gyomrába csak a talajt figyeltem, nehogy elessek és feltartsam a beszállást.
Mi a helyzet!
Jelentést a büdös életbe !
- mindenki bent van főnök Pusztító kettes, ajtók zárva !
Tűnés innen !
Most!
Mennyetek haza !
- Pusztító kettes, ajtók nyitva egy harci robot még kint van !
- Főnök mi legyen ?
Mi történt?
Mi a szent szar van vele ?
Kifelé ketten nézzétek meg !
- egy robotért mennyünk ki főnök?
Igen csezd meg, ő sem hagyna magadra !
- de az a dolga !
Nem érdekel , takarodj kifele!
De megyek én is !
Nem ismerek rátok.
Senkit nem hagyunk magára !
Értitek !
Senkit !
Még a robotjainkat sem !
Eldobtam mindent a kezemből és rohanni kezdtem a zsilipajtó felé.
Az ajtóhoz érve már az öreg harci robot is elérte a csapatszállító rampáját, de felmenni már nem tudott mert a lánctalpa sérült meg.
Talán a hidegtől szakadhatott el, nem tudom.
A többiek is utol értek.
Gyere gyorsan öreg harcos a zsilipkapuhoz.
Gyertek billentsük az ép lánctalpa felé!
Nyomd tiszta erőből gyerünk!
Nyomás öreg harcos irány a zsilip !
Megindultunk nyögve bukdácsolva.
Iszonyat nehéz volt a robotunk, de a félelem nagyon nagy erőt adott, hogy elhagyhassuk az idegen űrhajó alját.
Gyorsnak véltem a nehézkes manővert , és sikerült kedvenc robotunkat betámogatni az ajtón.
Zárd!
Zárd Szidonti!
Zárd a zsilipeket !
Mennyünk a francba innen !
Most!!
Ami kifér a csövön!
Vigyél minket haza Szidonti !
Kapaszkodni próbáltunk és a sérült robotot néztük.
Még soha nem tartózkodott itt elől az emberek blokkjában.
A robot feltűnően a sérült oldalát vizsgálta.
Majd felém fordította a keresőit.
- főnök, jelentem javításra szorulok.
Hangosan felnevettünk.
Igen , arra szorulsz.
Javításra.
Ne aggódj ha elértük a csatahajót a szerviz robotok meg gyógyítanak és kapsz vadi új lánctalpat.
Sőt kettőt, a régit is lecseréltetem velük.
- köszönöm főnök !
Szívesen harcos.
- hogy nem hagytál magamra !
Csönd lett hirtelen, csak a csapatszállító zaja morajlott a fülünkben.
Még a vér is megfagyott az ereimben és mereven néztem a páncélos harcost.
Ilyen válasz programra, nem emlékszem ennél a típusnál.
Szívesen öreg pajtás!
Vágtam rá kissé halkan.
Senkit sem hagyunk magára !
az ember, saját maga állítja fel korlátait

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

Powered by phpBB ®
cron