A "kezdet és vég", a "miért" és a "van-e miért" kérdéskör

végső igazság?

Moderátorok: Gabe, dkj, aranylaci

no avatar
User

vorenal

végső igazság?

Szerző: vorenal » 2009.10.04. 20:09

egy kis érdekesség gondolkodjatok rajta


....Hol van azonban még hely ebben a modellben a „jó Isten” számára? Az őserőnek, hogy úgy mondjam, az ősszellemnek, amely minden keletkezés kezdete előtt létezett, az emberi nyelvben semleges neműnek kellett lennie: AZ, ami már az ősrobbanás előtt is létezett, a fekete lyukak és vonalak előtt, a buborékuniverzumok és minden általunk elgondolható gondolat előtt. Ezt az AZ-t megérteni, körülírni vagy akár kikalkulálni is lehetetlen az emberi értelem számára. Kivéve, ha ez az értelem egy napon egy ősibb intelligencia hatására kitágulna. Mégis szeretném ezt a megfoghatatlan AZ-t legalább modellszerűen bemutatni. Eszmecseréknél a következő gondolatmenettel próbálkozom:

Képzeljünk el egy száztrilliárd memóriaegységgel – szaknyelvben bitekkel – felszerelt számítógépet. Képzeljük el továbbá, hogy ez a számítógép kifejlesztette személyes öntudatát. Ez az öntudat azonban a trilliárdnyi bithez van kötve. Ha ez a számítógép kilőné magát a világegyetembe, személyes öntudata elpusztulna. Ezt természetesen a számítógép agya is tudja, hiszen a számítógép mindent tud. A mindentudás idővel unalmassá válik – függetlenül attól, hogy létezik-e egyáltalán az idő fogalma vagy sem. Elhatározza hát a számítógép, hogy véget vet az unalomnak, és új tapasztalatokat fog gyűjteni. Honnan vegye ezeket? Hiszen már mindent tud! Most a számítógép agya nekilát, hogy minden memóriaegységet megszámozzon és egy bizonyos sorrendben megjelöljön. És azután saját magát robbantja fel. Big Bang – ősrobbanás. Bitek trilliárdjait lövi ki méretüktől függően, eltérő sebességgel a világegyetem ürességébe. A számítógép kezdetben meglévő tudatossága megszűnt, nincs többé. De az eszes Önmegsemmisítő a robbanás utáni jövőt előre programozta. Minden megjelölt, az információk egy darabjával rendelkező bit újra meg fog érkezni valamikor a robbanás középpontjába. Minden memóriaegység újra elfoglalja majd eredeti helyét, a szuperagy személyes tudata ismét helyreáll – egyetlen lényeges különbséggel: minden egyes bit átélt valamit a robbanás pillanatától a visszatérésig. Történt valami. Egy, a szétválás előtt nem létező tapasztalattal több lesz a személyes tudat része. A számítógép mindentudása megnövekedett. Ez természetesen önellentmondás, ámde – megértésüket kérem! – ez végül is csak egy demonstrációs modell. A robbanás pillanatától kezdve a visszatérés másodpercéig egyetlen bit sem tudta, hogy valaha aprócska része volt egy nagyobb tudatnak. Ha a hosszú út alatt egy bit feltette volna magának a kérdést: „mi értelme és célja van a száguldásomnak”, vagy „ki hozott létre engem?” „Honnan jövök?” – nem lett volna rá felelet. Kivéve, ha egy egész rakás memóriaegység összetalálkozott volna, és esetleg megsejtették volna, hogy a háttérben valami még nagyobb áll. Ennek ellenére minden bit egy művelet, egy bizonyos teremtési eljárás kezdete és vége volt egyben, melyet az új tapasztalati faktor megsokszorozott.
Ha ez a leegyszerűsített hasonlat segíthet abban, hogy az AZ-jelenséghez közelebb kerüljünk, akkor sokat értem el. Mindnyájan részei vagyunk ennek az őserőnek, az AZ-nak. Csupán a legvégén Teilhard de Chardin (1881–1955) Omega-pontját [42] elérve fogjuk csak újra megérteni, hogy mi is egyesítjük magunkban a teremtés okát és eredményét. Számomra logikusnak tűnik, hogy az AZ-nak, mely az Isten-fogalom szinonimája, mindenféle ősrobbanás előtt léteznie kellett. Ezek a filozófiai képek nem újak, pusztán a jelenkori számítógép-hasonlat az új. Az a megbabonázó, hogy az ősrégről ránk hagyományozott iratok ismernek hasonló elképzeléseket. János evangélista így írja le a keletkezést:
„Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.” (Jn 1,1–3)
Nem tudjuk, honnan vette János ezt a sziporkát. Csak az a szomorú, hogy két évezred alatt az Isten-fogalmat lehetetlen elképzelésekkel terhelték meg. Olyan gondolatokkal, melyek segítségével gyermekek és félvadak számára lehetséges egy elmesélhető történetet közvetíteni. Ha azonban az AZ-jelenség úgy határozott, hogy egy kevés időre anyaggá alakul át, akkor az AZ maga a teremtés és egyidejűleg saját teremtésének terméke. Miként a számítógépbitek, mi is egységben találunk újra egymásra. Más Napok és az összes anyag trillióival egyetemben mikroszkopikus nagyságú részei vagyunk az AZ-nak, és vissza fogunk találni a végtelen kozmologikus közösségbe. Valamennyi filozófia a „miért”, „honnan”, „mi okból” kérdésekkel kínozza magát, ámde – ahogy Pucetti professzor, a filozófus és teológus írja: „A tudást nem feltétlenül tudományos úton kell megtalálni.” És valóban, az úgynevezett jelentős hitigazságok közül egyre sem tettek szert ily módon. [43]

Új évezred kezdődött… Milyen a dolgok állása?
• Az emberiség öt nagy vallásra és ezer rivalizáló szektára forgácsolódott szét.
• A genetika, az asztronómia és a kommunikációs eszközök sosem volt méretűvé tágították horizontunkat. Ennek a vége beláthatatlan.
• Előbb vagy utóbb kapcsolatba fogunk kerülni földön kívüli intelligenciával. Minden elmélet ellenére át fogjuk lépni a fénysebességet.

Hogyan mutatkozunk be a földönkívülieknek?
no avatar
User

Ezüst Vitéz

Rang

Kezdő kutató

Kezdő kutató
Hozzászólások

6

Csatlakozott

2009.08.23. 17:37

Tartózkodási hely

Szépmező Szárnya csatahajó,Turánia bolygó

Re: végső igazság?

Szerző: Ezüst Vitéz » 2009.10.12. 08:44

Szerintem teljesen korrekt, logikailag és filozófialig pontos, amit leírtál. Egy dolgot fűznék hozzá:
Nem tartom önellentmondásnak, hogy az Isteni Mindentudás alapállapotában lévő "AZ", önmagának alkotórészei (azaz az emberi lelkek) tapaszatalatainak segítségével képes önnön végtelenségén ngayobbítani.
Végülis, egyes keleti filozófiák is ezt tanítják.
Hiába fogja vissza a nagyvilág az Igazság szavát.
no avatar
User

ozz

Rang

Kezdő kutató

Kezdő kutató
Hozzászólások

15

Csatlakozott

2010.06.10. 01:14

Re: végső igazság?

Szerző: ozz » 2010.08.22. 05:07

Kicsit más gondolat.
Úgy vélem a létezés alapvetőlegesen nem más mint folyamatos mozgás. Ez a mozgás nem feltétlen kinetikus, vagy energetikus. Lehet gondolati, mentális....és más szintű is, akár egyszerre mindegyik.
A semmi a nem létezés ennek az ellentéte.
Amint valami úgymond mindent túlnő, mindenben jelen levő a tökéletesen túli állapotba kerül, a mozgás megszűnik számára.
Nincs már miben mozogni, mert ő maga minden és mindenben ő van, ezért a létezésének egyetlen módja az önmagában való "mozgás" lesz.

Nehezen fogom fel és nagyon nyomasztó is, de szerintem a létezés csak azért lehetséges számunkra, mert mindig van valami ami miatt adunk okot önmagunknak arra (a létezésre). Ha nem lenne akkor a semmi lenne csupán. Megszűnne létezni a létezés. A létezés talán csak egy kicsi kis sziget a nemlétezés mindenségében (?).
Ha elértük már azt (és már végtelenszer elérhettük), hogy mindenek vagyunk egységesen, akkor onnan az egyetlen értelme a további létezésnek, az újabb elkülönülés. Az elkülönülés talán minden alkalommal egyre több korláttal történik, hogy a létezésnek újabb értelmet adhassunk. (?)
De lénygében a létezésnek önmagáért a nemlétezés ellenében kell lennie. Maga "Az" (Isten, kollektív tudata a világmindenségnek vagy akárminek is nevezzük) talán nem más mint maga a létezésnek a végtelenségig okot adó létező. Vagyis maga a létezés, a lenni (vagyok).
Avatar
User

Pezo

Rang

Lelkes kutató

Lelkes kutató
Hozzászólások

328

Csatlakozott

2011.03.28. 01:09

Tartózkodási hely

Csertő, Szőlőhegy 446.

Re: végső igazság?

Szerző: Pezo » 2015.12.24. 22:39

Nem szeretem a vallásokat. A legtöbb vallás a hívei naívságára és félelmeire apellál. Túlvilági büntetést vagy jutalmat helyez kilátásba, ezzel manipulálja az embereket. Undorító! Vajon Isten azért hozta létre az embereket, hogy legyenek akik imádják őt? Vagy azért, hogy megfélemlítve az örök kárhozattól, neurotikusan éljék le életüket? Sorolhatnám még a visszásságokat, de minek? Világosan látható, hogy a legtöbb vallási irányzat csak arra való, hogy uralmat biztosítson az emberek felett a vallási vezetők által.
Sok ember él abban a tévedésben, hogy csak kétféle választása van e téren: vagy vallásos lesz, vagy ateista. Ez tévedés. Vallás nélkül is lehet hinni Istenben, nem kell emberek által kreált rituálékra járni, hogy egy könyörtelen, bosszúálló istenről hallgassunk meséket.
Az élet tényei (köztük a klinikai halálból visszatértek beszámolói) azt tanúsítják, hogy a vallásnak nincs jelentősége Isten számára, sőt nincsen isteni büntetés vagy jutalmazás sem. Mi magunk itélkezünk saját magunk felett, mikor a halálunk után isten szemével, átfogóbban látjuk a valóságot.
A visszatértek beszámolói egyértelműek és egybehangzóak, függetlenül attól, hogy vallásosak voltak vagy ateisták: "odaátról" azt üzenik, két dolog fontos: A tudás és a szeretet.
Már én is tudom régóta: Az igaz Isten nem a vallásokban szereplő rém. Isten szabadnak szánta az embert, a létezés értelme a tapasztalás, az út pedig végtelen; nincs megsemmisülés, csak örök változás.
Török Zsolt
no avatar
User

aranylaci

Rang

Site Admin

Site Admin
Hozzászólások

3909

Csatlakozott

2005.05.05. 10:44

Tartózkodási hely

Szentes

Re: végső igazság?

Szerző: aranylaci » 2015.12.26. 11:52

Egyetértek. Köszönet az értékes gondolatokért.

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

Powered by phpBB ®
cron