Isten

Ennél szebben és pontosabban nem lehet meghatározni Istent:
" 1. Kezdetben létezett a Szellem, a Lélek és az Erő. A nagy „Egy”-ben élt a Minden felett. Leírhatatlan, kifejezhetetlen és elérhetetlen hatalmasságnak hittük. Neve: ÍZ.
2. ÍZ „volt” a Kezdetben és „van” örökké a Minden felett.
3. ÍZ alatt nyugodott a Csend. Mozdulatlanságban hordta az ősanyagot. Az ősanyagban - az ősvizet. Az ősvízben – az Élet ígéretét. E három egységét is hittük. Neve: TEN.
4. Így lett nekünk a „kezdet”: ÍZ-TEN. "
idézet a magyar bibliából.

[aranylaci]

Mi az, hogy "kezdetben"? Mikor, mihez képest? Mi az, hogy "szellem", "lélek" és "erő" (Hatalom)?
Mi az a "minden", ami "fölött van?" Hol van a "minden fölött"? Miben nyilvánul meg a "fölötte levése"?

IS-TEN = Ős-Tevő, IS-TÁR = Ős-Táró. Szép történetek, szép magyarázatok, de ennél nem többek.

Az ember mindig meg akarta érteni a körülötte lévő világot, ezért, ha nem tudott valamit megérteni, nem tudta megvizsgálni, nem tudta megmérni, akkor kitalálta a magyarázatot. Ma sincs másként a hivatalos "tudományban". Azzal a különbséggel, hogy a legtöbbjük még csak nem is akarja megmérni, megvizsgálni, megérteni a dolgokat, csupán kitalál valamit. És terjeszti.

Ha azt mondanám, hogy materiális felfogással nem lehet spirituális dolgokat vizsgálni, az sértőn hangozhat. Inkább egyezzünk meg abban, hogy Isten=mindenség
Az emberi elme szűk határok közzé van beszorítva, még azokat a hétköznapi dolgokat sem értjük igazán amit minden nap tapasztalunk. Akkor mégis, hogyan lennénk képesek megérteni, olyan nagy léptékű valamit mint Isten?
Na de, hogy vissza térjek a topik eredeti témájához. Isten és a kő problematikája logikailag valóban egy érdekes kérdés de egyébként meg hülyeség. Milyen bugyuta isten lenne az aki avval tölti az idejét, hogy olyan követ próbál teremteni amit nem tud felemelni. Ezek tipikus emberi dolog. Magasabb szintű entitások nem foglalkoznak ilyen gyermeteg dolgokkal.

[aranylaci]

"Minden, ami létezik anyag, vagy pedig az anyag által nyilvánul meg."
"Semmi sem létezik az anyagon 'kívül'".

Soha, senki nem tudott még olyasmit mondani, mutatni, amely fenti két állításnak ellent mondana.
Legalább egy doglot szeretnék végre hallani, ami legalábbis elgondolkoztató, '"cáfolatként".

A "spiritualizmus" semmi más, mit fantáziálás, konkrétumok nélkül. Szellemi drog, amitől ugyanúgy függővé válhat az ember, mint a kémiai drogoktól. Meg kell persze jegyezni, a szellemi drogok is kémiai változásokat hoznak létre az agy bizonyos területein.

A dolog olyannyira súlyos, hogy maguk a "spirituális gondolkozók" sem tudják megfogalmazni, mi az, hogy "spiritualizmus". Körülírják, de megfogalmazni képtelenek.

Csak azért, hogy "fantáziálhassunk", teljesen felesleges bevezetni az "isten" fogalmát.
Lásd korábban felvázolt filozófiai proglémákat, melyeket nem lehet megkerülni.

Egyébként is, az "istenre" való hivatkozás újfent egy lehetőség saját felelősségünk elodázására.
Másik filozófiai érv: Az ember nem tökéletes. Ha az isten teremtette volna az embert. akkor felmerül a kérdés: Isten selejtet teremtett a saját szadista hajlamainak kiélvezése végett?

Az emberi elme semmiféle korlátok közé nincs beszorítva. Legfeljebb saját maga szorítja be saját magát dogmák közé. Szerencsére, ezen néhánya azért túl tudnak lépni.

Nem feltétlenük kell mindent "megérteni", merthogy nem minden létezik okkal és nem mindennek van oka. A legtöbb ember az okság elvén gondolkozik. Ez a kiindulás rossz. Az okságot mi találtuk ki. A dolgok olykor önmagukért is vannak. És amikor mi, emberek megpróbálunk értelmet adni nekik, hibázunk, és nem értjük. Hát ezért.

A felvetés lehet, hogy "gyermeteg", ám a vallások az Istent mindenhatónak, mindentudónak, stb. tartják. Egyik sem igaz természetesen. Az Istennek - ha lenen is - esze ágában se lenne minden egyes elemi részecske viselkedését egyenként befolyásolni, már csak azért sem, mert ő maga sem tudja, miként viselkednek az elemi részek, hiszen viselkedésükben jelentős szerepet képvisel a véletlen. Az Isten tehán nem mindenható, de nem is mindentudó. Ahogy egyre magasabb szerveződési szintekre lépünk, a véletlen szerepe egyre csökken, de még az embernél is bőven megvan, hiszen létezik szabad akarata.

Az Isten végtelen sem lehet, mert egyetlen végtelen tér van, nincs rajta kívül másik.

Az isten képtelen fejlődésre, hiszen "tökéletes". Ám a fejlődésre képtelen rendszer az halott rendszer, vagy halottá válik hamarosan. Ugyanis, a fejlődés egyben mozgás is. Ha nincs fejlődés, nincs mozgás, a dolog tehát halott. (Visszafelé is lehet fejlődni! - az is mozgás)

Tehát, egy mozdulatlan, halott, se nem mindentudó, se nem mindenható lény kitalálására vajon mi szükség van?

Viszont. Vannak különböző morfogenetikus mezők, tudati terek. De ez már egy egészen másik történet. Ezek nem "önálló személyiségek", ezek mezők. És táplálni kell őket, egyébként lecsengenek. Az Isten tehát lehet egyfajta morfogenetikus mező, de csak addig létezik, amíg létezésébe energiát visznek, azaz közel sem örök. Akkor pedig ismét csak: mire fel?

Igen, szeretnénk, ha a halálunk után tárt karokkal várnának valamiféle mennyországban. Jó is lenne. Ám érdemes megbarátkozni azzal a tudattal, hogy erre semmi, de semmi garancia....

Úgy látom, hogy elbeszélünk egymás mellett. Álljunk meg egy kicsit és tisztázzunk ezt-azt.
Ön korábban azt írta, hogy Isten=univerzum én azt, hogy Isten =mindenség Mi a különbség?
A gnosztikus iratokról szóló előadásában határozottan kijelenti, hogy ön gnosztikus. Meg tudná konkrétan határozni, hogy pontosan mit ért ez alatt?

A témától kicsit eltér ugyan de kíváncsi lennék a válaszokra. Ha valaki már "látott" angyalokat tüzes karddal a kezükben. Akkor, hogyan tudná bizonyítani ezen állítását?

[aranylaci]

Korábban is ugyanezt állítottam. azt, hogy ha mindenáron be akarok vezetni egy "isten" fogalmat, akkor annak egyenlőnek kell lennie a Világegyetemmel, mert máshol nem lehet. De ha így van, akkor erre a lépésre semmi szükség sincs.

Az Istenről vallott mitológiai és filozófiai állítások könnyen cáfolhatók, lásd előzőeket.

Igen, a szó levezetése, azaz jelentése a következő: Is-ten = Ős-tevő, miként Is-tár = Ős-táró, Azaz a cselekvő jelleg, mint a férfi, és a kitárulkozó, a befogadó, mint a női vonás. Ez a szavak jelentése. Aki pedig cselekszik, annak energiája van, hiszen anélkül nem lehet. Ám Isten, képtelen a cselekvése, hiszen mozdulatlan.

Nem emlékszem, hogy valaha kijelentettem volna, hogy gnosztikus vagyok. Ha mégis, kérem ennek a pontos helyét megadni. Kutató, gondolkodó ember vagyok, a descartes-i vonalon.

Ki az aki látott, "angyalt, tüzes karddal a kezében"? (Hatalmas különbség lehet olykor a tapasztalt dolog, és a között, amit az emnber gondol róla, hogy tapasztalt.)

Nem értem, hogy a világ konkrét valós megfigyelése és megismerése helyett miért van szükség fantáziálásra. a valóság ugyanis sokkal szebb. Persze azt megértem, hogy a vallások,politikusok, "mesterek" az emberek lelkének és pénzének (és olykor a nők és fiatal lányok testének!!! - pl. Osho, Sai Baba, stb.) megszerzése érdekében hamis illúzókat hintenek az emberek közé. Azt viszont már nem értem meg, az emberek miért nem veszik ezt észre, amikor a jelenség sikítóan hangos!!

Teljesen mindegy ki látta az angyalt. A kérdés lényege az lett volna, hogyan lehet ilyen dolgokat bizonyítani.
A gnosztikus kijelentésre rosszul emlékeztem. Elnézést kérek érte!
A többiről meg nincs értelme tovább vitatkozni, mert ugyan azt mondjuk csak másképp.

[aranylaci]

Nem mindegy, ki látta az "angyalt". Az illető személyisége, hitelessége, rendkívüli hangsúllyal esik latba, ha bármit is kijelent. Nekem is van "angyal"-tapasztalatom.

Megnyugodtam. Ez esetben nem nekem kell javítanom magam. Bár nyilván én is tévedhetek.

Sajnos nem kaptam kérdéseimre választ. Nem, nem igaz, nem ugyanarról beszélünk, éppenséggel gyökeresen másról. Ez az egyik legfontosabb "probléma", hogy igyekeznek a vallásokat és a tévképzeteket "tudománynak" feltüntetni. Holott a tudomány tagadásáról van éppenséggel szó. Hát persze, hogy nem lehet erről vitatkozni, mert a tudomány tagadóinak semmiféle érv nincs a kezükben, csak homályos, bizonytalan és bizonyíthatatlan állítások, amelyek a fejükben születtek meg, semmiféle tapasztalati előzmény nélkül. Vagy ha volt is valamiféle tapasztalat, annak gyökere teljesen más volt. Holtpont. Elbeszélünk egymás mellett. Az emberek többsége - tudás és tapasztalat birtokának hiányában, lelkileg megtörve, stb. azonnal elhiszi a hittérítők és az ezoterikusok hamis "megoldásait". Míg újabb arcra hullás nem következik be... Személyes érintettségem révén, a felháborodásom hatványozott.

A spiritualizmust én sem tudnám definiálni, már eleve azt sem értem mi szükség volt a bevezetésére. Hisz mindent ami ide tartozik nevezhetünk határtudománynak. Amit valamilyen módon fizikai vagy kémiai folyamatokkal bizonyítani lehet. Ebben a témakörben merült fel a kérdés, hogy hogyan lehetne bizonyítani olyan dolgokat mint pl. az angyalokkal kapcsolatos tapasztalások. Tételezzük fel, hogy egy szava hihető hiteles személyről van szó. Nem egy vak buzgó megvezetett képzelgőről.

Egyet értünk abban, hogy a vallások rőt szakállú óriása nem létezik. Abban is, hogy az "ezoterikus igazságok" nagy része hülyeség. Abban is, hogy nem lehet a felelősségünket egy misztifikált Istenre hárítani és a nevébe bármit is elkövetni. Abban is, hogy semmi értelme egy tökéletes, mindenható Isten bevezetésének. A hitelesnek tekinthető gnosztikus íratok és a magyar biblia is teremtőről és nem mindenhatóról beszél. A különbség pedig nagyon nem mindegy. Ráadásul a teremtő sem egyedül alkotott meg mindent.
Nem állítom, hogy létezik egy minden atomi részecskét is irányító, mindentudó, mindenható Isten, de ha minden áron megakarnák az Istent határozni akkor Lacát idézném: "Isten a mindenség, sem több sem kevesebb...az egész egyben."
Ha pedig ragaszkodunk a mindent irányító entitás létezéséhez akkor azt nem egy álló /halott/ dolog ként jellemezném. Inkább folyamatos mozgásban lévő, állandóan fejlődő rendszernek pl. a reinkarnációk által.

[aranylaci]

Az első lépés tehát már nehézségbe ütközik, ezért nagyon nehéz róla beszélni, és még nehezebb a megismerés céljaira felhasználni.

Talán jobb lenne a dolgot megfordítani, nem határtudományokról beszélni, hanem a tudomány, a megésmerés - jelen - határairól.

Nyilvánvaló, ha van valamilyen személyes ékményem, ami csak az enyém, mert nincsenek tanúk, akkor az első dolgom az önvizsgálat, és az események objektív felmérése. Nem azt kell elővenni, hogy "szerintem mi történhetett", hanem azt, ami történhetett valójában.

A "tételezzük fel, hogy az illető szavahihető" kijelentés édeskevés. Az emberek hajlamosak arra, hogy millió és tízmillió és százmillió számra követnek hazug politikusokat, vallási "vezetőket", stb. Egyébként is, a kijelentés mellé ezernyi részleet kell csatolni, hogy legalább esélyem legyen a kijelentés valódiságának elemzésére. (helyi, idő, napszak, holdszak, illető idegállapota, stb. stb.)

Örülök, hogy sok mindenben egyetértünk. Laca meghatározása azonos az "enyémmel". Tehát, igazából, nincs rá szükség.

A tudat az, ami teremt. Mindenféle tudat mindenféle szinten.

Ha fejlődik, akkor ugye nem tökéletes, nem áll az idő felett, nem mindenható, stb. stb. Ezeket a tulajdonságokat bármire rá lehet húzni. Az aids-vírustól mondjuk az emberig.

Reinkarnáció. Ez sem bizonyított dolog. Ha a tudati tereket vesszük, akkor nagyon de nagyon nem az. Szóval, amikor becsukjuk a szemünket utoljára, azzal van vége. Kellemetlen, de jelenleg nem tudok jobbat. Annak ellenére sem, hogy már kb. tucatszor jártam "odaát".

Nekem vannak emlékeim előző életekből, így hajlok rá, hogy higgyek benne. Persze nem tenném tűzbe a kezem, hogy azokat az életeket valóban én éltem le és nem csak a központi tudatból hívtam le őket. Már sokat gondolkodtam rajta, hogyan lehetne a dolog végére járni de semmi hiteles bizonyítékként elfogadható megoldás nem jutott eszembe.

Az Isten témában tehát egyet értünk. Nincs tökéletes, mindenható entitás. Egy bonyolult és összetett rendszer van ami irányítja és fen tartja önmagát, és ebben a teremtő szerepét a tudat tölti be. Ennek az összetett gépezetnek vagyunk az apró fogaskerekei.

Meg kérdezhetem mit ért az alatt, hogy odaát és milyen tapasztalásai voltak?

[aranylaci]

Ilyen jellegű emlékekről szinte lehetetlen bebizonyítani, hogy valóban előző életből származik, nem pedig valamelyik felmenő genetikailag rögzült emlékeiről van szó. Ám, hagyom magam meggyőzni az ellenkezőjéről is, de még nem sikerült senkinek.

Ebben az esetben pedig az "isten" fogalom használata korlátozott. És ezzel tisztában is kell lenni.
Nem értek egyet. Nincs "irányítás", sem "központi program". Véletlen van, és szabad akarat, ami a véletlen "kiterjesztése" lényegében.

Nem rendelkezem "odaátról" gazdag tapasztalatokkal. Inkább csak a személyes kicsinységemre és az e kicsinységbe nrejlő hatalmas nagyszerűségre döbbentem rá. Természetesen, minden egyes alkalommal átértékeltem életem és megváltoztattam a hangsúlyokat. A fő vonal azonban megmaradt. Korrekciók történtek lényegében, ahogy két hónappal ezelőtt is...

Rosszul fogalmaztam. A magát irányító rendszert nem úgy értettem, hogy minden előre el van döntve és forgató könyv szerűen élünk. Hanem úgy, hogy kell valami rendszernek lenni ami a helyén tartja a dolgokat. Ahogyan a szervezetünk is működik. Még bele gondolni is rossz mi lenne ha a vese és a tüdő megpróbálna funkciót cserélni vagy a mentősök a kovácsokkal. Ez még nem zárja ki a spontaneitást és a szabad akaratot. Sőt a szabad akarat az egyik fontos feltétele a fejlődésnek. Fejlődés nélkül pedig életről sem beszélhetünk.


Tehát nincs tudományos módszer az előző életbeli emlékek mibenlétének megállapítására?

[aranylaci]

Megnyilvánulási szintek vannak. Ezek egymásra épülnek. Az egyes szinteken belül korlátozott "véletlen", azaz szabad akarat létezik. Nincs semmiféle ennél jelentősen mélyebb szervezési erő. A rendszer maga önszabályzó. Egyfajta "rezgés", anélkül, hogy a két végpontot - a semmit és a tökéletest - érintené.

Rendkívül nehéz a "fejlődés" definíciója. Olyannyira, hogy nekem nem is igazán sikerült. Egyéni, ki mit ért "fejlődés" alatt. Sokkal inkább használnám a "változás" kifejezést. Az definiálható. A "fejlődés" csak szubjektív módon és időkorlátosan.

Módszer van, a kérdés az, hogy a módszer azt "méri-e", amit én gondolok, vagy valami egészen mást, amiről fogalmam sincs. Nagyon, de nagyon sok adat kellene, amit le lehetne ellenőrizni. Ám sem nagymennyiségű, sem megbízható adat nem áll rendelkezésre. Az egyéni értelmezések és megélések nem döntő jelentőségűek - amíg azok nem ellenőrizhetők.

Én azon a véleményen vagyok, hogy az ember élet jellemzői (pl. érzelmek, tudásvágy, élni akarás, stb) és a viszonylag rövid életidő ellentétben áll egymással. Persze ez könnyedén nevezhető nem objektív megállapításnak, ám ha a szubjektivitás is a természet része (hiszen van) akkor máris értelmetlen kategorizálni az élő ember gondolkodásmódját. Mivel az emberi pszichikum szubjektív (mi más lehetne?) ezért az "objektív" fogalmát is szubjektív módon definiálta.
A lényegre térve, az a véleményem, hogy az öntudat (éntudat) létezése a legfőbb bizonyíték arra, hogy személyiségünk nem semmisül meg a testünk halálával. Hiszen ha az agyat tekintjük a pszichikum forrásának, akkor csak hibás, körkörös érveléssel tudjuk megmagyarázni azt, hogy az élőlény (ember) miért képes önmaga létezésének a tudatában lenni. Minden materialista magyarázat elakad egy ponton, mikor az agyműködést próbálja megfeleltetni az ön- és éntudat tulajdonságaival. Számomra teljesen nyilvánvaló, hogy a pszichikum messze több, mint fizikokémiai történések az agyban.(Kérdés: például egy gyilkost azért büntetnek meg, mert az agyában olyan kémiai folyamatok mentek végbe, hogy gyilkolt? Büntetik az anyag fizikai és kémiai tulajdonságait?)
A tudomány eredményei, az emberek egyéni és kollektív tapasztalatai egyenesen arra utalnak, hogy csak a test hal meg. Ami a halál utáni "folytatást" illeti, az már inkább filozófia, de rengeteg adat áll rendelkezésre. Mindent összevetve bennem az a meggyőződés alakult ki, hogy a világegyetem bolygóin keresztül-kasul "inkarnálódunk". Miért? Mert létezni, tapasztalni jó dolog!

[aranylaci]

A felvetett kérdésekre pontos magyarázatot adok itt (2. fejezet):

http://aranylaci.hu/hinni%20vagy%20nem% ... 0hinni.pdf

Laci, a fentebb mellékelt írásodat mát többször is elolvastam.
Az istenről szóló rész is logikus és jó. Ám az embereknek sokféle istenképzete van, a legprimitívebb az, hogy egy szakállas öreg bácsi könyököl a felhők peremén. A többit nem sorolnám, mert soha nem érnék a végére.

Tehát a kérdés az, hogy létezik-e egy olyan "valaki", aki istennek nevezhető?
Ez a kérdés egzakt módon nem válaszolható meg, mivel nem vagyunk minden információ birtokában.
Az sziklaszilárd tény, hogy egy " mindenható" lény nem létezhet, mert mindenhatósága önellentmondáshoz vezet. (pl. teremtsen egy sziklát, melyet ő maga sem tudd felemelni) Bár ha jobban figyelünk, a mindenhatóságának lehetetlensége csak értelmetlen (célszerűtlen, logikátlan, felesleges) dolgokra érvényes. Pl. legyen öngyilkos, próbálja ki milyen a nemlétezés, teremtsen önmagánál is hatalmasabb lényt, stb, stb...

A másik dolog amit megfigyelhetünk, hogy a világegyetemben szinte mindenre érvényes a ciklikusság és a polaritás, kezdve az elemi részecskékkel, ahol van pozitív és negatív töltés, valamint stabil és instabil rezgésszint.
Nem hoznék további példákkat, mert szerintem világosan látszik, hogy a világegyetem legjellemzőb két tulajdonsága a fentebb említett két megnyilvánulás.

Itt van még a (térben és "időben") véges kontra végtelen probléma. Véleményem szerint - tekintettel a korábban írtakra - a világegyetemben ciklusonként minden véges, a ciklusok számában viszont minden végtelen. A polaritás pedig úgymond értelmet ad a létezésnek, mivel a két véglet közötti átmeneti állapotok száma kombinálva a polaritással is jellemezhető "dolgok" számával szó szerint végtelen létállapot megtapasztalását eredményezi az öntudat számára, akár egy cikluson (ebben az esetben egy fizikai testben eltöltött "életen") belül is.

Öszefoglalva: Egy olyan isten létezhet, amely értelmes dolgokban mindenható, a világegyetem (és kiragadott példaként: az emberi élet) ciklusonként véges, viszont a ciklusok számában végtelen.

[aranylaci]

Egyetértek szavaiddal, a végkövetkeztetéssel részben. Hiszen magam is azt vallom, ha már mindenáron be akarunk vezetni valamiféle "isten-fogalmat", akkor azt úgy tehetjük meg, ha kimondjuk, Isten=Világegyetem. Be lehet ilyenformán vezetni, de minek?

A Világegyetemben megnyilvánulási szintek vannak, és minden egyes szint a maga helyén értelmes. És csak ott. Hatást természetesen tud kifejteni a nálánál alacsonyabb és a magasabb szintekre is. De ez nem azt jelenti, hogy a magasabb szintű működést meg is érti. Az alacsonyabb szintűt megértheti. Magyarán, egy májsejt képes szinte atomi szinten vezérelni saját működését, de abban már nem vagyok biztos, hogy ő tudatában lenne májsejt mivoltának, illetve ha mégis, akkor esetleg még a máj működését is felfoghatja, a májsejtek szöveti felépítésének azonossága révén, de az emberi test egészéről már semmi fogalma sem lehet. Gondolom én.

Szerintem a sejteknek is van öntudata, és tudnak egymással kommunikálni. Ha egy többsejtű élőlény egészséges, az azt jelenti, hogy a sejtjei egyetértésben és közös erővel dolgoznak egy magasabb cél érdekében, vagyis az általuk felépített élőlényért. Ám ha egy sejtnek "különvéleménye" van, az beindíthat egy folyamatot és kialakul a rák nevű betegség. Ez a mikroszkópikus folyamat jó analógiát ad arra, hogy miért "rákos" jelenleg a földi társadalom: képtelenek vagyunk egy magasabb és jobb cél érdekében eggyüttműködni egymással.
Egyébként -szerintem - az öntudatnak fokozatai vannak: kezdve az elemi részektől az Istenig, hatalmas a skála.
Azzal is egyetértek, hogy Isten = Világegyetem. Másképp fogalmazva: Isten a világegyetem minden aspektusában szó szerintem benne van, ezáltal tapasztalja meg a létezés élményminőségének végtelen spektrumát. Mi emberek ugymond Isten testének a sejtjei vagyunk, sejtek módjára pusztulunk és újraképződünk, minden tettünkkel Istent gazdagítjuk vagy szegényítjük.
Végül egy merész gondolat tőlem: Szerintem a gravitáció az igazi szeretet homológiája. A gravitáció - hasonlóan a szeretethez - vonz, összetart, kijelöli az eggyetlen jó utat, semmi sem tudja elnyomni, mindenen áthatol, stabilitást nyújt, támogatja a rendet. Én úgy érzem, Isten a gravitációban allegorizálta, hogy mit jelent szeretni.

[aranylaci]

Igen, létezik sejtszintű tudat. Egyetértek. Azt viszont kétlem, hogy az egyes sejt tudna magáról a pl. emberi szervezetről.

Az éntudatnak vannak szintjei, mert az vagy van, vagy nincs. (A gorilla símán megtámadja a saját tükörképét, az elefánt soha nem tenne ilyent. A gorillának tehát nincs, az elefántnak viszont van éntudata.) Az öntudat más kérdés. Ha valaki alszik, elájul, nincs öntudta. A sejtek ettől még működnek és rögzítenek. A hipnózis is egy tudatállapot, és még van néhány további is. Nem az öntudatnak vannak tehát szintjei, annak típusai vannak, hanem a tutadosság mértékének.

Isten - ha ragaszkodsz a kifejezéshez - nem "benne van" a VIlágegyetemben, hanem egyenlően azonos vele.

A merész gondolatodat nyugodtan tedd félre, ahogy a fizikakönyveket is. Teljesen téves ugyanis a "vonzás" értelme a gravitációnak. Nincs semmiféle "vonzás" valójában. Éppenséggel, az ellenkezője történik. Röviden: minden tömeggel bíró test gerjeszti maga körül a vákuumot. A gerjesztés következtében onnan anyag csatolódik ki, minek következtébe na vákuum nyomása negatívvá válik. Ez a negatív nyomás "csapja össze" a testeket. Szó sincs tehát "vonzásról". A vákuumból való tömegkicsatolás következtében növekszik a bolygók átmérője. Pl. a Föld 2000 év alatt kb. 10 méterrel növekedett. A kontinensek szétválása óta, azaz kb 600 millió év alatt pedig nagyjából 1200 km-t.

Nos belátom, hogy az emberiség tudáskincséből kiszűrt, valódinak mondható információhalmaz kombinálása sem vezet soha azonos következtetésre még ugyanazon témában sem.
Az én gondolatmenetem kb. ez: Emberként a Világegyetemből csak azt tudjuk érzékelni, amihez van érzékszervünk. Az, hogy vannak műszereink, melyek kitágitják az érzékelés (információgyűjtés) spektrumát még nem garancia arra, hogy a Világegyetem minden információhordozóját érzékeljük.
Ha csak azt nézzük, amivel a fizika foglalkozik (vagy foglalkoznia kellene), akkor a matéria tulajdonságaival szinte minden jelenséget meg lehet magyarázni. (bár , hogy az anyagnak miért pont azok a tulajdonságai amik, az máig nem tisztázott)
Viszont vannak élőlénynek nevezett "anyagkupacok" is, ez alatt az élővilág összességének egyedeit értem. Természetesen az élölények testében is "működik" a fizika meg a kémia. Viszont megfigyelhető, hogy a tudomány gyakran csak a testi folyamatok hogyanját írja le, viszont a miértjéről sokszor fogalma sincsen.
Az egyik alapvetö kérdés pl. az, miként lesz a genotipusból fenotipus? Azaz a genetikai információból egy élő egyed miként áll össze? Egyáltalán egy atomokból álló génszekvencia miként tárolja a szervek anatómiájának és működésének információit? Erre sem a fizika, sem a kémia nem tud választ adni még spekulatív szinten sem. Vagyis a materialisták részére kétségbeejtően reménytelen a helyzet e téren is.
Mivel mi emberek vagyunk, vegyünk példának az embert (annak is az agyát) az öntudat és az éntudat vizsgálatánál.
Vannak vegetatív funkcióink: szívverés, emésztés, légzés (ez akarattal is befolyásolható) stb. A vegetatív működéshez nincs szükség tudatra, tudatosságra, automatikusan teszi a dolgát, akár egy futószalag melletti robot az autógyártásnál.
Viszont a tudat mibenlétének problémája óriási. Ha az anyag hozza létre, akkor mimódon, és szerveződésének melyik szintjén? (szerv, szövet, sejt, molekula, atom)
Az agyon belül máig nem tudták a tudat székhelyét lokalizálni, de az is kétségtelen, hogy az anyagi testnek szüksége van agyra, hogy tudata legyen.
Ezekből a tényekből adódik a kérdés, hogy az agy maga a tudat forrása-e, vagy az agy csak valami köztes szerepet tölt-e be a tudat manifesztációjában? Mivel az agynak sem az anatómiájában, sem a fiziólógiájában nincs olyan tényező, mely a tudatot és a tudat képességeit ellentmondásmentesen megmagyarázná, ezért nem kerülhető el annak a feltételezése, hogy a tudat alapvetően nem az agy tulajdonsága, hanem csak az agyon keresztül nyílvánul meg. (Ezt támasztja alá az a számtalan eset is, mikor a halálközeli élményt átélők önmagukat és környezetüket is olyan nézőpontokból látják, aminek lokalizációja kívül van a fizikai testükön.)
Mi marad hát? Mindenekelőtt az újraéledtek/újraélesztettek beszámolói, a filozófia, és a logika. Igaz így sem jutunk sokkal közelebb a tudat mibenlétének (tudományos igényességű) magyarázatához, viszont az értelem "mozgásterét" ellentmondásmentesen végtelenné tágítottuk .

[aranylaci]

Már az első állításoddal is gond van. Ha betartja az illető gondolkodó a logikai szabáyokat, adott és hiteles tényhalmazból csakis és kizárólag ugyanarra a következtetésre juthat, mint hasonlóan cselekvő társa. A gond a tények meghamisításával van, és a logikai gondolkozás szabályainak be nem tartásával.

Nem érzékeljük a Világeegyetem minden információ-hordozóját. Még nem. Lehet, nem is fogjuk csak végtelen idő múlva. Ám vannak Teslának olyan berendezései, melyeket bárki megépíthet és mégis egész más tartományban érzékelnek, mint az általánosan elterjedtek, nevezetsen a Tesla-hullámok tartományában.

Az anyag tulajdonságainak eredete valóban nem tisztázott. Azt állítom, nem létezik ilyesféle "eredet".

Talán nincs is a testi- és egyéb folyamatoknak miértje, csak mi keresünk minden mögött okot. Semmi sem bizonyítja, hogy létezne ilyen ok, vagy bármiféle Ős-ok.

A génszekvencia holografikus módon tárol. A kiolvasásban viszont vannak "véletlenszerű" elemek. Megadtam a választ, és még "kétségbe sem estem".

"Minden ami létezik anyag, és/vagy anyag által nyilvánul meg." - Aranyi.

A tudat definícióját is már régen megadtam. Kérték tőlem, mert a "tudomány képtelen volt meghatározni". Ez is csak általánosítás. Néhány perc alatt összeraktam a definíciót, igaz, utána hetekig csiszolgattam, hogy minden fontos dolog benne legyen.

Íme:

"A tudat: érzékelésre, értelmezésre, ismeret-felhalmozásra és visszacsatolásra képes információs mező. Emlékezettel rendelkezik. Szintjei vannak (felső, normál, alsó), rétegei (öntudat, éntudat, család-tudat, nemzetség-tudat, fajtudat), megnyilvánulási módjai (éber-, álom-, mélyalvás-, hipnotikus-, teljes-, "látó-", stb.). Más tudati formákkal kapcsolódik. A tudat forrásterek és térforrások révén nyilvánul meg. Tudatot csak tudat, illetve tudatok hozhatnak létre. " (Aranylaci)

(Térforrás: A „látható” világunkat a transzverzális elektromágneses hullámok uralják. Az elektromágneses kölcsönhatás „szabályozza” a Világegyetem felépítését, az elemi részecskéktől a galaxis-szuperhalmazokig. Az elemi részecskék nem mások, mint a Világegyetem rezgésterének csomópontjai, azaz térforrások - Aranylaci

Forrástér: A „nem látható” világunkat a longitudinális elektromágneses hullámok hatják át. „Befagyott” (kristály) állapotban tartalmazzák a Világegyetem teljes megnyilvánult és meg nem nyilvánult energia és információ-készletét. Forrásuk maga a tér. Forrásterek - Aranylaci

Tehát nem "az agy hozza létre". Viszont. Agy nélkül nincsen tudat. Ahogy agy sincs tudat nélkül. Együtt létezés van, és párhuzamos fejlődés. Persze, aki mindenhol "okot" lát, az ezt nem fogja megérteni.