kkukac1 írta:A fizikusok azt mondják: Ha nincs szabad akarat akkor elméletileg müködik az időutazás ha van akkor nem...
nem hiszem, hogy az időutazás és a szabad akarat kizárják egymást. kivéve, ha tényleg nem létezik idő. lehetséges, hogy csak egy ember alkotta fogalom, ami segít rendszerezni a dolgokat. valamikor egyszer azt hallottam, hogy az idő mozgás, vagyis maga a változás. ha nem lenne változás, nem lenne miről beszélni (nem is lehetne). viszont van és meglehet, hogy csak az emberi elme rendeli hozzá az időt, mint "mértékegységet". egy filmben hangzott el az a mondat, hogy "az órák nem az időt, hanem csak önmagukat mérik. egy óra viszonyítási alapja csak egy másik óra" (értsd; időmérő eszköz). az elme teljesen másképpen éli meg ezt. ha nincs mihez viszonyítani, az ember elveszíti az időérzékét, különösen szélsőséges körülmények között. tíz perc tűnhet egy órának is, vagy fordítva. (kivéve vekker urat
). ha feltételezem, hogy a világ "keletkezése" előtt nem volt semmi, akkor idő sem lehetett. egy olyan világban ahol minden egy pontba van összesűrítve (őstojás) térről is elég nehéz képzetet alkotni, ráadásul ha az az egy pont egy pillanatig is változás nélkül állt fenn, akkor mondhatom-e, hogy az a pillanat örökkévalóság volt?
másrészt ha az idő egy kiterjedés és szabadon lehet benne mászkálni, (és a minden előre meg van írva verziót vesszük alapul) akkor sem jelenthetjük ki, hogy nincs szabad akarat. ugyanis honnan tudod, hogy nem szabad akaratodból döntötted el, hogy mi történjen veled? még ha időkorlátok közé is szorítom egy létező életét, honnan tudom, hogy nem volt egy pillanat, amikor az időtől függetlenül bejárhatta egész létezése minden percét - mondom időtől függetlenül, tehát ne mérjük időben azt sem, hogy ez meddig tartott neki, csak gondoljunk bele, hogy egy "adott pillanatban" átélte az egészet - s akkor lereagált minden történést szabad akaratából. az, hogy most éppen olyan állapotban van, hogy az időt a jelenlegi formájában (vagyis hagyományos értelemben) éli meg, még nem jelenti azt, hogy nem szabad akaratából teszi amit tesz. persze az egó aki létét ebben az időkáprázatban tudatosítja, nem képes ezt elfogadni, mert az megkérdőjelezi önnön valóságát. a gondolatok amiket gondolok, már azelőtt léteztek, hogy az egó realizálta volna őket, mikor annak eljött az ideje. nem tudok hasonlatot mondani, mert az elme nem igazán képes felfogni azt, hogy milyen az amikor voltaképp.... nincs idő. vagy legalábbis nem úgy ahogy azt mi képzeljük. mert végül is a gondolatok is időben "történnek".
aztán ott van még a párhuzamos világok elve is, melyben minden időparadoxont egy új párhuzamos világ születése vált ki. ezt nem részletezném, mert eléggé egyértelmű, hogy miről is van szó. és már elég "késő" van úgyhogy megyek is aludni!
további jó filozofálgatást!
). 
Re: Szabad akarat, véletlen, sors?