Halál

hi
még az elején kérdezte vlk h miért félünk a haláltól?
sztem azért mert nem tudjuk mi van után, még senki sem volt " teljesen odaát" és jött vissza...
Sok kultúrában/vallásban a hősi halál a legnagyobb megtiszteltetés ha vlk meghalhat 1 eszméért.
Sztem halálunk után reinkarnálódunk, egyesek kisértetként itt ragadnak vlm-ért.

Én hiszek a reinkarnációban és hogy azért jövünk le a Földre h lelkileg fejlődjünk,a halál csak egy befejezése egy fejezetnek..mintha valami könyv lenne, lehet boldog is lehet szomorú is de a legvége sztem mindenképp happyend amikor már olyan szinten vagyunk, hogy teljesen el tudunk szakadni itt lennt a földi dolgoktol akkor tudunk feljutni teljesen és valami plazmaszerű akármi modjára körbejárjuk az egész juniverzumot én sem hiszem el ezt a tudományos zagyvaságot h az agy termel olyasvalamit ami kiváltja ezeket a képzeteket..baromság... csak probálnak olyat megmagyarázni amit nemtudnak és foggalmuk sincs az egészről../egyszer majd lesz :p juj de gonosz vagyok/ meg az is durva volt amit lehet h irtam h láttam egy kis dokumentumot..fiata gyerekekről szolt akik emlékeztek az előző életükre..pl volt egy akinek kiskorában megmutatták a nagyapja fényképét és azon rajta volt a kocsija és emlékezett a kiscsávo h mikor vette meg minden :S az kicsit durva volt/ ja akkor a nagyapo már rég nem élt/ megh milyen dolgok történtek a családban :S.. / meg csak hirtelen eszembejutott egyik ismerősöm mesélte h egy kiscsaj látja mindenkinek az angyalát elég materiálisan ami elég furcsa lehet ... majd jol meglátogatjuk őt aztán kikérdezem /de szerintem amikor már épp ott fogsz tartani h kezdesz halódni nem fogsz ilyenekre gondolni..például elég furcsa én néha szokam mondogatni magamban, hogy jo lenne már 'otthon' lenni.Miközben tényleg otthon vagyok és valahogy tudom is h miért mondom és h mit jelenthet..de szerintem nem csak én vagyok így...

[aranylaci]

Tény, az agyban sok mindent ki lehet váltani kémiai anyagokkal, meg elektromos terekkel, de azt azért nehéz lenne, hogy miként olvassa le az éppen klinikai halálban lévő egyén "agya" a felette lévő műtőlámpa plafon felöli oldalára felírt gyári számot...

Az "angyalokkal társalgó" dolog érdekelne, lehetne bővebben?

Hát az a abj hogy én sem tudok sokat... mert az egyik simerősőm mesélte és hát nem lakik közel mindenesetre megprobálok velebeszélni hogyan lehetne a kiscsajszival találkozni...

hi
Menny-pokol, és a reinkarnácinál is h ha rossz voltál akkor a következő életeben visszakapod ez mind az egyházak nevelése, h te csak legyél jó majd a túl világon jutalmat kapsz. a tömeg mindig is az eszéről volt híres.
ezzel befolyásolták az írástudatlan parasztokat a középkorban, csak az a baj h sokan ma is elhiszik

[Gabe]

A mai orvostudománnyal az a gond,hogy az agyat tartják a legfőb írányító szervünknek és fölötte már nincs semmi.
De az agy is csak egy szerv,egy eszköz. Nem az agytól függ a tudatunk,nem az agyban van a tudatunk.
Én úgy gondolom,hogy az agyat egy adóvevőnek kell felfogni,mely közvetít a lélek és test között.
A lélek,tudat meg akarja mozdítani a kezem,akkor ezt a szándékot veszi az agy,lefordítja testi,biológiai jelekre és megmozdul a kéz.
És így tovább.


Gabe

[aranylaci]

Tudom, nem szép a szó, én valamiféle "interfészként" tekintek az agyra.

Írtam a holografikus agyműködésről. Ott kifejtem, mit NEM tud kezdeni a tudomány az agyműködéssel.

Igen valóban, az eddigi ismereteim szerint az agy amolyan feldolgozó egység, szűrő-előfeldolgozást végez ill. szabályozza a fizikai rendszereket.A lélek pedig ehhez a tervezett testhez kapcsolódik és használja azt.A lélek maga az Isteni "algoritmusokat" tartalmazza.Úgy tekinthetjük: én a teremtő része vagyok egy vagyok vele.A több ezer élet pedig, amit a "lélek-szellem" megél, hatalmas erejű információval bír.Ezt az információt kell megőrizni és tovább vinni amíg a teremtési ciklus folyik.

-

[aranylaci]

A kérdés "ennyi?" bennem is felmerült, ám a legkisebb halálfélelem vagy szenvedés - akkor már - nem jelentkezett.
Nem átkozódtam, nem keseregtem a "kihagyott lehetőségek" miatt, elfogadtam a történéseket, hiszen tudtam mi következik, s "élveztem" a látványet, az eseményeket.

A halálközeli élmények nem "kémikai" jelenségek, nem "agyi oxigénhiány", és egyéb ilyen nyakánál kínkeservesen előrángatott, és már kipattanásuk pillanatában is hallatlanul béna "magyarázatok". A halálközeli élmény nem más, mind az ember 4D-s tudatának levállása a testéről. Ez a jelenség kiváltható mesterségesen is. A leválás tehát bizonyos esetekben visszafordítható, s akár önmagától is visszafordulhat. De netán "felső" segítséggel is.

Semmi rendkívüli - most már - az élet folyamatának és folytatásának természetes lépése.

Üdvözletem!

Természetesen mély tisztelet az ilyet átélő személyeknek, köztük Lacinak is és az előtte felszólaó Gerinek!
Én is mindíg hittem a lélek a létezésében, mikor a fizikai test kimúlik és elválik a lélek testtől. Állítólag az asztrál test még 40 napig megmarad, melybe a bilogóiai szövetek dematerizálhatóak az étertest felbomlásáig. De természetesen lélekfüggő, hogy kinek mennyi ideg maradhat fennt. Vannak valóságos "mágusok". Én sem hiszek abban, miszerint csak kémiai és boológiai folyamatok lennénk. Ha már valaki látta a terminátor kettőt, mikor a piros pötty összehúzódik a robot agyában és a nagy fekete semmi. Abszolút felfoghatatlan számomra. Nem véletlenül van elhatárolva a negyedik dimenzió a 3d-től. Ugyanis egy-egy léleknek olyan hatalma lehet, mely nagy befolyással alakíthat személyeket, így sorsokat és nem beszélve a bolygó környezetéről. A halál az csak egy állomás két utazás között. Megpihenés, ahogyan sokan mondják, majd jön az újabb küldetés. Mindenki addig jár vissza földre, míg el nem ér egy bizonyos fokot. Álíltja sok méfium. Én is efelé kanyarodnék. Szerintem a földön magyarnak szülteni egyfajta legvégső megpróbáltatás is lehet, agy magunkat elnézve önzetlen kutatókat. Természetesen nem a műmagyarokra gondoltam. Természetes, hogy nem az az igazi magyar aki tarkopasz meg "piros csíkos zászlót" lenget, ahogy a rend éber őrei ismerik, hanem aki felvállaja a kultúráját, a hagyományait és önzetlenül kutatja népe értékeit!

[Gabe]

Szerintem magyarnak születni megtiszteltetés (még ha ez nem is úgy tűnik).
Megpróbáltatásnak inkább mondanám Afganisztánt, Irakot, és jó pár afrikai országot.


Gabe

Természetes dolog, de nem csak a jelent kell nézni.
Gonolj arra az időkre, mikor a tatárok ellen, törökök ellen, habsburgok ellen, román, szerb hordák ellen, 1vh, 2. vh idején Magyarnak születni! Mi is megvívtuk a magunk háborúit. Szóval a fekete kontinensen és a közel keleten most vívják azt, amit mi több mint 150 éve "megvívtunk", mert köztudottan elbukott. Több áldozatot adtunk a fennmaradásunk érdekében, mint a felsorolt országok. És sorolhatnám még az amerikai őslakos indiánokat, nekik majdnem 98%-át kiírtották...
Nincs nagyobb megpróbáltatás, mint lelkileg elviselni azt a sok szörnyű kínt, mellyel népünket gyalázzák évszázadok óta és ott van minden magyar homlokán az elkönyvelt bélyegző kegyetlen mementójaként a "világ" gyűlölete... Természetes, hogy kínok kínját élik át a Palszetínok és még sorolhatnám. De ezeket mi is átéltük!

Kedves Tyrael!

Szép gondolatok.

miért félünk a haláltól? gondolj csak vissza, mióta is félsz tőle? én arra emlékszem, hogy gyerekkoromban egyáltalán nem féltem, sőt kívántam a halált, mert azt gondoltam, hogy az valami dicsőségbe való megváltódás és eszem ágában sem volt, hogy 16-17 évesnél valaha is öregebb leszek. de aztán lettem és sok lelki és egyéb megrázkódtatás ért, gyakorlatilag az életem egy lassan, de bitzosan lefelő ívelő görbe lett. igaz, ebből sokat tanultam, na nem is ebből, hanem inkább abból, hogy hogyan tudnék kitörni belőle. sokat küzdöttem és őrlődtem, kipróbáltam sokmindent, játszottam a tudatommal és sokszor az ép elmémmel is. tapasztalt lettem és most mindezek után úgy érzem van valamim, ami ez a tudat amit elértem. és bár annak ellenére, hogy tisztában vagyok azzal, hogy ez senkinek (sokszor még nekem se) nem ér egy fabatkát se, mégis ragaszkodom hozzá, mert megszenvedtem érte. valamit elértem, de nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz, (a boldog és gondtalan gyermekéveknek régen vége) de szeretném megtudni, mert nem vagyok biztos benne, még maradnom kell, hogy kiderüljön. kezd kialakulni bennem egyfajta félelem, hogy ostobán elvesztegettem az életemet, hogy az ami vagyok, amiért küzdöttem csak egy szánalmas vicc. a halál most már nem csak megdicsőülés, hanem megaláztatás is lehet akár, mikor odaát, vagy "valahol" kiderül, hogy egy semmirekellő vagyok. félni kezdtem a halált, mert kell az élet, kell, hogy bizonyosságot nyerjek, kell, hogy bizonyíthassak, nem akarom, hogy ez a sok szarság amin átmentem mind semmivé váljon. és mi a helyzet azokkal az 50-60+ éves emberekkel, akik egy tüsszentés után is rögtön kórházba rohannának legszívesebben? csak akkor nyugszanak meg később, mikor már tudatosul bennük, hogy számukra nincs tovább, mikor belátják, hogy rajtuk már nem múlik semmi. akkor olyanok kezdenek lenni, mint valami bölcs, higgadt gyerek és többé nem félnek már, hanem várnak... nekünk félőknek még van mit veszítenünk; a lehetőséget, hogy valami nagyot alkossunk, valamit véghezvigyünk, ami valahol mélyen belénk van írva.

ÜDv.!

Én egyet tudok biztosan. Úgy akarok meghalni, hogy Sasha - Ibiza szól a a fülesemben és mosolyogva fogok távozni:)

Nem félek a haláltól. Egyszerűen nem érdekel. Ha eljön, eljön. Nincs mese. Semmi nem változtat rajta., ha parázok az sem.

A zene azért hiányozni fog...

Halál? "lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés" ! Milyen mély bölcsesség van e sorokban. Talán majd a szférák zenéjét hallgatod odaát, Martin21. A zene számomra is meghatározó élmény.

Üdv. LAca!

Felteszek egy költői kérdést: MI van akkor ha az "odaát" a "normális élet" és a mostani "életünk" a normális életnek a a végén következett be (azaz a halál jött el, és ez ,ami most itt van az a másik oldal)?

Egyszóval lehet hogy ez az odaát és nem az odaát az odaát:)



-----pedig ma még nem is zuhanyoztam

Martin
Ezt most úgy érted,hogy az odaát az ideát van és most odaát vagyunk azaz ideát?

Hello Martin21!

Olyankor az van hogy ez sincs kizárva, miután a földi létünk tanulási folyamat és kitudja mivé leszünk következő "életünkben".
A lélek örök, az élet nem. Akkor nincs is több kérdés, meditációval el lehet jutni az igazi létezésünk szintjére, legalábbis valamivel világosabb lesz hogy mit is keresünk mi itt. Örülök hogy feltetted ezt a kérdést, lásd a mottómat!

mit értesz lélek alatt?

Na itt vagyok, szundikálatam egy kicsit.

A lélek az ami elhagyja a testedet ha maghalsz. A lélek nem azonos az agyaddal, az agy a tested része. A léleknek mérhető sullya van, energiával rendelkezik. A lélek az amikor hallgatsz egy zenét és borsodzni kezd a hátad annyira szép. Mondják is szokszor lélekfelemelő. A lelked vándorol testről testre, újjá születéseid alkalmával, és a test segit a léleknek a tanulási folyamatban mig végül el nem éri a legmagasabb szintet, ami a "fény" felé viszi tovább. A lélek és a test egységet alkotva te magad vagy. Bárkinek születsz újjá a leked viszi tovább a megszerzett tapasztalatokat, előző életeidből. Körülvesz és benned is van egyszerre. Aki klinikai halál állapotában volt az tudja, hogy elhagyod a tested és kivülről szemléled magad és a világot. Szokták mondani leketlen ember, annyira gonosz. Ez nem így van mindenkinek van lelke, csak viaskodik a rossz a jóval,mert a lélek is két észből ál. Olykor a rossz győzedelmeskedik, miért? Mert nem megfelelően használta a lélek a tanulási folyamatokat és a test vágyainak hodólt be. Ez értendő a kegyetlen gyilkosságokra, amikor az ember kéjből öl! Vagy nem segit rászorulokón amikor megtehetné azt, és ezt pontosan tudja is. A szerelem a leked vágyakozása a testi vággyal egyetemben. Ha elmúlik a szerelem maradhat egy szeretet, ami fenmaradhat hossző ideig is. Az örök szerelem nem testi vágy, hanem a lelked vágya egy mások lélek után, amit úgy érzel szinte azonos a te érzelem világoddal. Ha megfogod a saját kezed az a tested része. Ha gondolsz valakire és látod magad előtt azt a lelked látja. Eltehet bármennyi idő emlékezni fogsz rá. A lélek a megszerzett tudást tárolja, és utad végén minden életedet tudni fogod. Lehetséges hogy ez a válasz neked nem lesz megfelelő, mivel sokféleképpen definiálják a lélek fogalmát, beleérteve a vallási dogmákat is. Amikor viaskodsz magaddal hogy helyesen cselekedtél e, akkor a lelked tudja a helyes választ és érzed is mélyen magadban.