A "kezdet és vég", a "miért" és a "van-e miért" kérdéskör

-

Moderátorok: Gabe, dkj, aranylaci

no avatar
User

curro

Rang

Lelkes kutató

Lelkes kutató
Hozzászólások

332

Csatlakozott

2011.04.01. 13:48

Re: miért nem emlékszünk előző életeinkre?

Szerző: curro » 2013.03.25. 08:23

Előző életeinkre - a kivételektől eltekintve - nem szabad emlékeznünk. Miért? Mert ha emlékeznénk rájuk, akkor földreszállt angyalok lennénk és nem Emberek. Halhatatlanságunk és Isten létének ilyen foku tudata kizárná néhány fontosabb megtapasztalandó és megtanulandó dolog létét, nevezetesen az önzetlenséget és a feltétlen szeretetet.


Ez felvet bennem egy kérdést. Ha 'olyan helyről' jövünk, ahol mindezzel tisztában vagyunk és eszerint cselekszünk, akkor miért kell 'itt' megtanulni és megtapasztalni?
Avatar
User

Laca

Rang

veterán

veterán
Hozzászólások

4193

Csatlakozott

2007.08.11. 02:03

Re: miért nem emlékszünk előző életeinkre?

Szerző: Laca » 2013.03.25. 08:52

Pezo írta:Nos igen.
Divatos az ilyen "lelkiállapotokat" a materiallista pszichológia szemszögéből magyarázni, és lealacsonyítani azzal, hogy ezek nem mások mint egyszerű vágyak meggyöződéssé válása, és csak egyfajta védekezési stratégia az élet szörnyűségeivel szemben.
Pedig ez nem minden esetben igaz. Mint mindenkit általában, engem is sok sorscsapás, gyász, méltatlanság ért. És ha már végkép elveszettnek látszik minden, mit tesz az ember? Elkezd kutatni a világ vallásai között, hogy megtalálja az igazságot. Igen ám, de kevés kivételtől eltekintve az igazság ilyenkor gyakran egyenértékű azzal ,hogy melyik tan tetszik a legjobban. Ezt a hibát el kell kerülni.
Én elkerültem. Vallásnélküli vagyok. De meggyőződésem, hogy létezik az Isten, és meggyőződésem, hogy a lelkünk (ami valójában saját önvalónk) öröklétű.
Nem gyakran szoktam üzletelni Istennel, azaz ha bajban vagyok, akkor nem szoktam fogadkozni cserébe azért, hogy "megmentsen". Talpnyaló sem vagyok, azaz nem szoktam "imádni" őt (pl. mint a hívők az istentiszteleten) azért, hogy nehogy megharagudjon rám, vagy nehogy megbüntessen.
Imátkozni is csak kivételesen szoktam, pedig ez önmagában véve nem helytelen.
Tény, hogy minden embernek személyreszabott istenképe van, mert objektív istenképet megfogalmazni szinte lehetetlen. Nem is feladatunk ez jelen létezési formánkban.
Istentelen világban élünk. Nem csak azért, mert mi emberek elszúrtuk az egészet, hanem azért is, mert a természetes milliőnk is ezt sugallja: Ragadozó állatok megölik és megeszik nővényevő társaikat. Élősködő növények más növények pusztulása árán élnek. (Még a dalai láma is bogarak százait tapotsta már el,természetesen nem szándékosan)
Tehát a környezetünk is azon az "elven" működik, hogy : Ölj, vagy elpusztulsz. Ha nem akarsz éhenhalni, pusztitanod kell az élőlényeket.
De van az éremnek egy másik oldala: a tapasztalatok nem csak ilyen nyomasztó végkövetkeztetésre vezethetnek, hanem sokkal felemelőbbekre is. Pl logikailag be lehet bizonyítani, hogy a tudat, öntudat nem csak az anyag "mellékterméke", és szavahihető emberek beszámolóinak ezreit olvashatjuk a "túlvilági" tapasztalataikról. (Arról nem is beszélve, hogy pl az amerikai fizikusok, biológusok negyven százaléka hisz Isten létében. Collins, a Human Genom Projekt vezetője egykor ateista volt, mára már meggyőződése,hogy van Isten).
Előző életeinkre - a kivételektől eltekintve - nem szabad emlékeznünk. Miért? Mert ha emlékeznénk rájuk, akkor földreszállt angyalok lennénk és nem Emberek. Halhatatlanságunk és Isten létének ilyen foku tudata kizárná néhány fontosabb megtapasztalandó és megtanulandó dolog létét, nevezetesen az önzetlenséget és a feltétlen szeretetet. Csak valódi bajban nyilvánulhat meg valódi erény. Jelenlegi létformánk és környezete (természet) egy valódi "baj", a valódi erények birtoklása rajtunk múlik. Ha e istentelen(nek látszó) világban ÖNZETLENŰL (tehát nem valamiféle isteni büntetéstől félve, vagy isteni jutalmat várva) válunk jóvá, akkor az örökkévalóság szinpadán a Mesterek tapsát is meghallhatjuk. :)

Bölcs vagy Pezo!
"Emlékezz arra, hogy a csend sokszor a legjobb válasz."
"Utólag okosnak lenni olyan, mint előre hülyének"
"Óvakodj a türelmes ember haragjától"
Avatar
User

Laca

Rang

veterán

veterán
Hozzászólások

4193

Csatlakozott

2007.08.11. 02:03

Re: miért nem emlékszünk előző életeinkre?

Szerző: Laca » 2013.03.25. 08:56

curro írta:
Előző életeinkre - a kivételektől eltekintve - nem szabad emlékeznünk. Miért? Mert ha emlékeznénk rájuk, akkor földreszállt angyalok lennénk és nem Emberek. Halhatatlanságunk és Isten létének ilyen foku tudata kizárná néhány fontosabb megtapasztalandó és megtanulandó dolog létét, nevezetesen az önzetlenséget és a feltétlen szeretetet.


Ez felvet bennem egy kérdést. Ha 'olyan helyről' jövünk, ahol mindezzel tisztában vagyunk és eszerint cselekszünk, akkor miért kell 'itt' megtanulni és megtapasztalni?

Úgy gondolom a lelkünk tudja a múlt dolgait, jelen tudatunk csak ráérez dolgokra, sok dejavu érzés is ebből fakadhat talán kitudja. És ugye sokan újra és újra vissza jönnek mert megbuktak már párszor, nekik tiszta lappal kell indulniuk, hátha átmennek a vizsgán végre. Ha mégsem, mennek a levesbe, talán én is. :)
"Emlékezz arra, hogy a csend sokszor a legjobb válasz."
"Utólag okosnak lenni olyan, mint előre hülyének"
"Óvakodj a türelmes ember haragjától"
Avatar
User

Pezo

Rang

Lelkes kutató

Lelkes kutató
Hozzászólások

328

Csatlakozott

2011.03.28. 01:09

Tartózkodási hely

Csertő, Szőlőhegy 446.

Re: miért nem emlékszünk előző életeinkre?

Szerző: Pezo » 2013.03.25. 09:06

curro írta:
Ha 'olyan helyről' jövünk, ahol mindezzel tisztában vagyunk és eszerint cselekszünk, akkor miért kell 'itt' megtanulni és megtapasztalni?


Véleményem szerint ez nagyon összetett dolog. Nem csak az a lényeg, hogy újra és újra meg kell tanulnunk ugyanazokat a morális és egyéb dolgokat, hanem az, hogy a tér és az idő kombinációjából adódó lehetőségek végtelen variációt adnak ugyanannak a "témának".
Egy analóg példa jól megvilágítja ezt:
Tegyük fel, éhes vagy. Eszel egy finom ételt, jóllaksz és már nem kivánsz semmijen táplálékot. Igen ám, de bizonyos idő múlva ismét megéhezel, és ismét kívánod az ételt. Nem csak azért, hogy ne halj éhen, hanem azért is mert az evés ÉLVEZETTET okoz. Élvezetet pedig csak akkor okoz, ha éhes vagy. És lám: Újra és újra megéhezel.
Ugyan ez a helyzet a szexszel is (ami nem is létszükséglet) mégis időről időre visszatér a vágy. :D
Török Zsolt
no avatar
User

curro

Rang

Lelkes kutató

Lelkes kutató
Hozzászólások

332

Csatlakozott

2011.04.01. 13:48

Re: miért nem emlékszünk előző életeinkre?

Szerző: curro » 2013.03.25. 10:54

Vagyis a példák alapján: az okoz élvezetet, ha elfelejt(het)ed, hogy honnan jössz, miért vagy itt és megtanulod (vagy nem) a morális és egyéb dolgokat? Ezen gondolat mentén viszont én arra a következtetésre jutok, hogy nincs vizsga, senki nem értékeli az 'ittléted', csak te, saját magad és csak akkor jössz vissza, ha úgy tartja kedved.
Avatar
User

Pezo

Rang

Lelkes kutató

Lelkes kutató
Hozzászólások

328

Csatlakozott

2011.03.28. 01:09

Tartózkodási hely

Csertő, Szőlőhegy 446.

Re: miért nem emlékszünk előző életeinkre?

Szerző: Pezo » 2013.03.25. 16:25

Az összeszedhető információk alapján az a tényállás ,hogy nincs túlvilági bíróság, ami bármilyen tettünkért is elitélne, vagy megbüntetne.
A visszatértek szerint csak egy-két kérdést tesznek fel, de azokat sem vádlóan. Pl. ilyeneket: Mit kezdtél az életeddel? Szerettél-e másokat? Mi motiválta a cselekedeidet?
A másik állandó momentum hogy minden tettünk következményét át kell élnünk ott, azt hogy mit érzett az a másik lény (ember, állat) amiatt,amit okoztunk neki. ( szegény hentesek! :D )
Odaát lnkább saját magunkat itéljük meg. Az ottani szélesebb látókör miatt tisztán átlátjuk aktuális életünk minden mozzanatát. De ez sem egy földi fogalmak szerinti itélet, hanem inkább egy összegzés, és a tanulság levonása.

Kissé kelletlenűl írok ebben a témában, mert nem érzem magam "illetékes személynek", ezért rövid észrevételeknél hosszabban nem szeretnék belemélyedni.
Török Zsolt
Avatar
User

Valka

Rang

Fanatikus UFO hívő

Fanatikus UFO hívő
Hozzászólások

938

Csatlakozott

2008.04.29. 18:50

Re: miért nem emlékszünk előző életeinkre?

Szerző: Valka » 2013.06.30. 00:14

szerintem a világunk és annak a "bioszférája" összetettebb és sokoldalúbb mint azt valaha is képzelnénk. márpedig amíg nem áll minden információ a rendelkezésünkre, bajos lenne bármit is biztosra venni. de azért jó ilyen dolgokról társalogni, mert ahogy nő az elképzelések variációinak száma, úgy nő, vagy csökken az ember világba fektetett bizalma és ez a pulzáló mozgás - miként az izmokat is - megerősíti (vagy épp merevvé teheti) a lelket.
mindenesetre ez egy nemlétező tudásra irányuló éhség is lehet - puszta addikció - amit 'mások' gerjesztenek a maguk javára. ki tudja?
a bűntudat nem helyettesíti a tudatosságot!
Avatar
User

Laca

Rang

veterán

veterán
Hozzászólások

4193

Csatlakozott

2007.08.11. 02:03

Re: miért nem emlékszünk előző életeinkre?

Szerző: Laca » 2013.06.30. 03:55

Én már nem értek semmit...és ahogy ezt leirom érzem hogy nem is kell.
"Emlékezz arra, hogy a csend sokszor a legjobb válasz."
"Utólag okosnak lenni olyan, mint előre hülyének"
"Óvakodj a türelmes ember haragjától"
Előző

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

Powered by phpBB ®
cron