Így van, nem tekinthető lineárisnak a világ. A szabad akarat is csak korlátozott, pontosan. A véletlenek meg nem léteznek, nyelvtanilag sem. Felhívnám a figyelmet, hogy a –tlan, -tlen az fosztóképző /alkalmatlan, időtlen, stb/. Így aztán a véletlen esetében kijön, hogy valamiről nincs véleményünk, véletünk. Ez nem valami nagy erény.
A véletlen képzete a tudatban kialakult hibás reakció az eseményekre. Az egyik írásomban egy szélsőséges példával rá is mutattam erre. Fut a nő a villamos után /akár megtehetné azt is, hogy vár egy másikat/, amin egy ismerősével találkozik, aki aztán olyan állásajánlatot ad neki, hogy gyökeresen megváltozik az élete. A találkozás után alanyunk ezt aztán megideologizálja magának azzal, hogy „ Hát ilyen véletleneket!!” Tekinthető eleve elrendelt eseménynek ez a momentum, hiszen a nőt valami arra késztette, hogy futnia kell. Magyarázatában viszont véletlennek állította be a történteket, összemosta a valósággal. Hétköznapi életünkben nap mint nap találkozunk ilyenekkel.
Transzcendens minden olyan tudati nézőpont, ami testen kívül figyeli meg a világot. Tágabb és mélyebb a rálátása a környezetre, a test finomabb szerkezetére, stb. Lényegesen közelebb visz az általunk nem érzékelhető „birodalmakhoz”, mint a fizikai érzékszervek. Ja, és a műszereinken is túltesz, mert mondjuk röntgentávcsövekkel nem lehet aurát vizsgálni, az csak arra jó, hogy megnézze, hogy mennyire fekete a tüdeje a delikvensnek a cigarettától.
Meg kell nézni hol tartunk. Ha az űrtávcsöveinket, elektronmikroszkópjainkat kihelyezett „érzékszerveinknek” tekintjük, /lényegében azok is/, akkor azok már néhány évtizeddel ezelőtt elérték végső határaikat, legalábbis napjainkig bezárólag. A jövőt nem tudom.
A mikrovilágban mit csinálunk, elértük a maximumot ameddig lelátunk, manapság már csak atomokat csapdosunk. Ezek eredményeit publikálják a nagyközönségnek.
Mi van a makrovilággal? Elláttunk a maximumig, a kvazárokig. Nincsen technikai fejlődés? Természetesen van. Ez addig terjed ki, hogy vagy új, profibb űrtávcsöveket helyezünk ki, vagy a már meglévőkhöz csatlakoztatunk új műszereket. Mi az eredmény? Még tűélesebb képek a Világegyetemről. Vagy, hogy egy frisset is mondjak, pár napos hír, hogy megcsinálták a Világegyetem 3D-s modelljét a Keck-1-es földi teleszkóp segítségével. De minden már a kvazárokon belül történik, ez nem tolja ki a határait, hasonlóan ahogy az atomnál lefelé ugyanígy van. Ennek ellenére nem szabad abbahagyni az ilyen irányú fejlesztéseket, mert bővíti az ismereteinket, és ami bővíti az hasznos.
Igen Laci, a tudósok elvárások alapján dolgoznak, ez nagyon szemét dolog, de tény.
A racionalitás pedig szükséges, hogyne. Én is az vagyok, én se szeretem a hasraütéses fantáziálásokat, indokokat akarok hallani.
Néha viszont a vad ötleteknek van egy olyan csoportja, ami elméletileg lehetséges, még akkor is, ha a jelenlegiek kizárják azt. De hát ezt nem is kell mondanom, minden tudományos fejlődésünk mögött ez a mozzanat áll. Ezeket is meg kell vizsgálni. Ezt a hivatásosok már nem teszik egyáltalán, illetve teszik, akkor ha már „ég a ház”, lépten-nyomon az új szemléletbe ütköznek. Úgy tűnik, hogy egyelőre, /legalábbis a tankönyveink szerint/ még nem „ég a ház”.
Szép napot!