Szerző: horpad » 2011.02.23. 12:28
Hűűűűűű Gyerekek!
Ez nem egészen így működik.
A vízcsepp csupán akkor képes megfagyni, miután megszabadult a benne felhalmozott felesleges hőmennyiségtől.
Ez víz esetében 4,2 kJ/kg/C°, amihez még hozzáadódik a halmazállapotváltozás latens hője: 336 kJ/kg.
Vákumos környezetben a hőleadás egy nagyon lassú folyamat, mivel csupán sugárzás által történhet.
Ezért létezik olyan, hogy speciális hűtéssel a folyékony halmazállapot még -7C°-on is fenntartható. Sőt különleges sóoldatok esetében ez az érték akár -40C°is lehet. Mindez Kereszturi egyik tanulmányában olvasható
a marsi vízzel kapcsolatban.
És most nézzük a forralás jelenségét. A párolgáshő vákumközelben több mint 2500 kJ/kg.
Honnét is szerezhetné be az a szerencsétlen vízcsepp ezt a töménytelen hőmennyiséget, ha nem a Nap sugárzásából.
De még ezzel is pazarlóan bánik. Ahelyett, hogy benyelné az egészet, nagyrészét visszatükrözi, jelentős hányadát pedig kisugározza az árnyékos oldalon.
Talán nem véletlen, hogy a Naprendszer tele van jeget tartalmazó aszteroidákkal.
Egy légzárványt tartalmazó vízcsepp éppen a közepénél a legátlátszóbb. Ugyanis ott a legvékonyabb a fénysugár
útjába eső vízréteg. Ha nincsen rásegítő külső nyomás, a felületi feszültség akkor is képes egyben tartani egy bizonyos méret alatt. Habár ilyenkor jelentősen felpuffad.
Nézzétek meg újból a filmet kinagyítva, figyelmesen.
Jól megfigyelhető a fénytörés jelensége, ahogy a rács fölött elhalad.