Szeretnék én is hozzáfűzni néhány dolgot ehhez a témához!
Egy kis történelmi áttekintés azok számára, akik kevésbé tájékozottak:
1987-ben Richard C. Hoagland - aki maga is az amerikai űrkutatási hivatal alkalmazásában állt, tehát nem kispályás - hatalmas szenzációval szolgált. Állítása szerint szerint talált a Viking által készített képeken olyan struktúrákat, építményeket, melyek egyértelműen mesterséges eredetűek, tehát valaki, vagy valakik építették azokat. A legnagyobb visszhangot kiváltó kép, a Mars Arcról készített fotó (felismerhetően egy emberi arcot formáz meg).Ha megnézzük az eredeti, azaz az Viking által készített felvételeket, be kell ismernünk, hogy a dolog meglehetősen egyértelmű, nincs szükség sem nagyítóra, sem körberajzolásra. Az Arc félreismerhetetlen módon néz bele a szemeinkbe. Hoagland mélyreható elemzéseket végzett az Arccal kapcsolatban, geológiai és embertani törvényszerűségeket szem előtt tartva, minek eredménye az volt, hogy a több mint másfél kilométer hosszúságú alakzat nem csupán egyszerű optikai csalódás, nem fény-árnyék játék, és végképp nem hamisítvány. Az Arc valóban létezik, és valóban az, aminek látjuk: Egy tervszerűen elkészített hatalmas szobor!
A tudományos világnak ekkor szinte elakadt a lélegzete. A marsi életet kutató - és ehhez a kérdéskörhöz meglepő módon leginkább mélyen szkeptikusan hozzáálló - szakemberek éveken keresztül semmiféle olyan érvet vagy kibúvót nem voltak képesek találni, melynek segítségével meg lehetett volna cáfolni bárki számára egyértelműen a valóságot, vagyis azt, hogy az Arc létezik, és a Hoagland féle értelmezés - vagyis hogy értelmes lények által készített építményről van szó - a helyes. Persze történtek harmatgyenge próbálkozások.
Fény-árny játék: Ez volt az egyik legerősebb fegyvere a NASA embereinek és azoknak a tudósoknak, akik ex catedra tagadták-tagadják, hogy az emberen kívül létezhet értelmes élet akár a Naprendszerben, akár a világegyetemben. Az tény, hogy szerencsétlen módon a Viking űrszonda mind a két alkalommal pontosan ugyanabban a napszakban és helyzetben készítette el a felvételeket, így másféle rálátásban nincs mód megvizsgálni a struktúrát. Azonban az is letagathatlan tény, hogy az Arc jóval több némi árnyékvetésnél. Nézzük csak meg alaposan: Nem arról van szó, hogy bizonyos jól elkülöníthető felszíni formák alakítanak ki egy árnyékarcot, hanem maga a formátum képez egy önárnyékot, tehát maga az Arc az, amely árnyékot vet. A szemüreg sötétsége teljesen érthető, hiszen a kompozíciónak megfelelően ott mélyebb a terület, így ott tökéletesen elfogadható módon szintén árnyékolás képződik.
Az Arc egyik fele ráadásul teljesen világosnak látszik, így például az is, hogy a szobor valamiféle megmunkált, élekkel rendelkező, szabályosan kialakított alapzaton fekszik, így kiemelkedve a természetes felszínből. Jól láthatóak továbbá a homlok, a szemek, az orr és a száj formái, melyeknek pontossága teljesen kizárja a véletlenszerűség lehetőségét.
A fény-árnyék magyarázat mellett pszichológiai érvet is (ki)talátak a szkeptikus kutatók: Az ember teljesen természetes módon képes szinte bármilyen környezeti formába arcokat látni, pusztán azért, mert a fantáziája erre képessé teszi. Nos, kedves kutató urak: Ez bizony egy emberi arc! Sokkal több holmi fantáziálásnál, ez itt maga a megkérdőjelezhetetlen valóság!
Sok-sok éven keresztül csupán ilyen gyenge álmagyarázatokkal élt a tudományos világ a földönkívüli élet eme egyértelmű bizonyítékával kapcsolatban és miután érezték, hogy ezek a izzadtságszagú, szándékos félreértelmezések kissé nevetség tárgyát képezik - szemben azzal, hogy az Arc, az aminek látszik: egy emberi arc - hirtelen elhallgattak és továbbiakban a Mars Arcról olyannyira nem esett szó, mintha az nem is létezne. Ez aztán a konstruktív hozzáállás az emberiség történelmének vélhetően legnagyobb horderejű felfedezésével kapcsolatban! Már az is nevetséges, hogy miután a Hoagland közzétette a fotókat, a NASA évtizedeken keresztül egyetlen felszíni Mars-expedíció alkalmával sem célozta meg a Cydonia fennsíkot. Jóval távolabbi és mondhatni egészen érdektelen területekre küldött inkább szondákat. (Itt megjegyezném, hogy ez most sincs másként. Sem a Cydonia, sem a jégsapkák központi területe nem képezi a helyszíni, közvetlen vizsgálódás tárgyát a Mars-missziók során...)
1997-ben, tíz gyötrelmesen hosszú év elteltével a NASA végül úgy döntött, hogy lerombolja az Arc-mítoszát. A bolygó körül keringő Mars Global Surveyor (MGS) rengeteg képet készített a felszínről és magáról az Arcról is, most már teljesen eltérő fényviszonyok között. A fotókat a NASA az első képek között tette közzé, mint valamiféle megdönthetetlen, győzedelmes bizonyítékot. (Érdemes lenne egy rövid tanulmányban kitérni az űrkutatási hivatal a földönkívüli élettel kapcsolatos mélyen szkeptikus és alapvetően elutasító hozzáállására, amely módfelett különös egy ilyen szervezet esetében...) Az új fotókon már nem látható az Arc. Helyette egy teljesen közönséges, alakzatnak sem nevezhető formáció foglal helyet, mely egyértelműen nem mesterséges eredetű és még nagyon megerőltető fantáziálással sem lehet kivenni arcvonásokat. A NASA ezúttal kínos precízitással ügyelt arra, hogy a legkisebb mértékben sem emlékeztesse a legnagyobb fantáziával rendelkező embereket semmire az Arc helyén látható domborzat. A baj azonban ezzel a fotóval, hogy ebben az esetben ezek szerint semmiféle olyan struktúra nincs ott, amely akármilyen fény-árnyék viszonyok között egy arcot formázhasson. Hiányoznak ugyanis azok az alapvető elemek, melyeket a Viking-kép esetében részletesen megvizsgálhatunk az Arc nem árnyékos részén. Az MGS-képen nincs szemüreg, csak egy jóval sekélyebb és elnyújtottabb vájat. Nincs orrszerű formátum, csupán egy méreteiben ránézésre is jól megállapítható módon roppantul tagolt hegyvonulat, és nincs száj sem, csak egy - az eredeti Arc-képhez képest - elcsúsztatott, tehát nem is az eredeti helyén levő síkság.
Azért ez már vicc! Egyértelmű tehát, hogy a NASA tisztességtelen módszerekkel igyekszik szétzúzni az Arc valóságát, és manipulált fotókkal szeretné elérni azt, hogy az embereknek még csak eszébe sem jusson bármilyen mesterséges dolgot felfedezni az Arc helyén.
A két képet összehasonlítva csak arra gondolhatunk, hogy az 1987-es fotó egy rendkívül alapos és szakszerű tisztogatáson, retusáláson esett át, de mintha a szakértők átestek volna a ló túlsó oldalára: A nagy megsemmisítés közepette észre sem vették, hogy egy gyökeresen eltérő struktúrát hoztak létre, olyan alaktalan alakzatot, mely képtelen lenne árnyjáték révén, az 1976-os képeken látható arcszerű képződményt létrehozni.
Egy 2001 áprilisában készült felvételen - mintegy áprilisi tréfaként

- még annyi sem maradt a kérdéses struktúrából, amennyit az 1987-es képen láthatunk. Itt már csak egy teljesen jellegtelen, domborzatszerűnek is nehezen nevezhető akármi látható, amely esetében még mindig kérdéses, vajon hogyan lehetett képes 1976-ban arcszerű önárnyékot vetni...
Vagyis a később készült fotó abszurd módon megint csak egy nagyszerű bizonyíték arra nézve, hogy az Arc márpedig létezik! A NASA eszeveszett és eltúlzott utómunkálatai megerősítik azt a hitet, hogy az űrkutatási hivatal kétségbeesett erőfeszítésekkel igyekszik elleplezni előlünk a valóságot. De miért?
Ráadásul a Cydonia még tartogat számunkra néhány - mindeddig nem cáfolt - szenzációt...
Összefoglalva tehát: Óvatosnak kell lennünk a NASA által leközölt adatokkal kapcsolatban, de az már minden bizonnyal kiderült, amit a NASA megpróbál a lehető legjobban cáfolni és tagadni, annak pont az ellenkezője igaz. Tehát a Marson volt és lehet hogy - esetleg a felszín alatt rejtőzködve - még mindig van értelmes élet!