Szerző: SeTsan » 2010.05.20. 19:49
Őszintén meg mondom nagyon igazad van!
Nem nagyon szeretek vitázni, de igaz ami igaz, időnként a vita az, ami rá ébreszt dolgokra, azaz ha valahol megakadok, időnként akarva-akaratlanul szinte úgy hogy észre sem veszik mások mondják ki a megoldást...
Nos a weblapon ahol az írások jelen vannak, sőt külön a könyv menű előszava így kezdődik:
"Nem állítom, hogy igazam van teljes mértékben, azt sem állítom, hogy értelmes vagyok, mivel az élet nagyon sok területe bebizonyította számomra, hogy nagyon is hülye vagyok a dolgokhoz, mivel túl egyszerűen gondolkodom! Azonban minek túl komplikálni a dolgokat?
Csak azt mondom, hogy amit kitaláltam, abból nagyon sok minden igaz és szerintem nagyon is fedi a valóságot!"
Előbb-utóbb majd csak kitapasztalom mit hogy érdemes csinálni, ugyanis bevallom őszintén egy olyan ismeretlen útra léptem amikor úgy döntöttem, hogy a neten publikálom a meglátásaimat, hogy fogalmam sem volt, hogy mire számítsák, de volt annyi lélek jelenlétem, hogy minden félelmem ellenére neki vágjak és fejest ugorjak az ismeretlen és feneketlen mélységbe annak tudatában, hogy akár bele is fulladhatok.
Azonban továbbra is azt vallom, hogy az élet a legnagyobb tanító mester a világon, időnként nem világos, hogy mi miért történik, de az akadályok és a problémák azért vannak, hogy az ember megoldja őket és biztosítsák a fejlődést...
Az építő jellegű kritikát felismerem, de a romboló jellegű kritikát is! Azonban amíg az építő jellegűnek igazat adok, mint ahogy most ebben a pillanatban is teszem, a romboló jellegű azonnali mély ellen-állást vált ki belőlem!
Így ennek fényében csak annyit tudok mondani, hogy ha a miatt, hogy így gondolkodok egyesek bolondnak, ostobának, hülyének vagy a jó ég tudja, hogy mi mindennek tartanak még, akkor lássanak olyannak amilyennek akarnak, mert tudom ki vagyok és tudom mit miért csinálok még ha időnként magamra is veszek mindent amit mondanak rólam és emiatt szenvedek.
Tisztelem és becsülöm magamat annyira, hogy inkább vállalom, hogy mások szemében hülye vagyok, mint hogy saját magamat tovább áltassam és hiú ábrándokba kergessem abban a reményben, hogy megértik a gondolataimat.
A remény az egy hiú ábránd és olyan, mint a méreg. Szép kicsi adagokban öli meg az embert!
Ha tetszik akkor tetszik, ha nem tetszik, akkor nem tetszik a hozzá állásom, de bevállalom, mivel tudom, hogy létezem!
...) véleményem szerint mindkettő lehetetlen. az meg, hogy egymásra merőleges rétegek forogjanak teljesen kizárt. ekkora súrlódás legyőzéséhez annyi rengeteg energia kellene... valóban van sebességkülönbség a különböző "rétegek" forgása között, ennek a súrlódása adja a föld mágneses terét, de ezek mind párhuzamosan forognak, egymást "sodorva". még rengeteg szempontból támadható az elmélet, ez csak egy egyszerűbb.
.