Szerző: Mixi » 2006.05.30. 10:54
Lovas István jegyzete
Elhangzott 2006. május 21.
Kossuth Rádió / Vasárnapi újság
Európában hatalmas sikerrel, azaz a multik nyelvére fordítva hatalmas haszonnal vetítik a "Farkasok völgye, Irak" című török filmet. Milliók tódulnak be átélni azt, hogy miként látják ezúttal ők, a törökök az iraki háborút és mit csinál egy török Rambo, hiszen az amerikai Rambot már ezerszer láttuk, amikor csekély értékű népek között csap szét amolyan diadalittas amerikai módra.
Azok a fiatalok, akik a '70-es évek elején a Lajtán túl már divatba jött legombolt nyakú inget akartak vásárolni, azzal a válasszal a fülükben és üres kézzel léptek ki a Kádári idők Aranypókjának ajtaján, hogy ilyennel nem tudunk szolgálni, mert a magyar vevők ezt nem keresik. Az 1990-es fordulat után, amikor már a multik kezébe került Magyarország, láss csodát - kiderült, hogy arra, amire Bécsben, Párizsban vagy Los Angelesben igény van, érdekes módon nálunk is - legyen az ing, autó vagy mozi. A multik a helyi kultúráktól függően mindig megtalálják a globális nevezőt, még akkor is, ha nálunk megengedhetik maguknak, hogy az azonos külsejű áru silányabb minőségű belsőt takarjon.
Példa: Míg Nyugat-Európában a nagy szupermarketek halárusító része friss tengeri szagot áraszt, nálunk bűzt. És folytathatnák egyes autógyárak azon szokásáról, hogy kétfajta piacra gyártanak, kétfajta minőségben és kivitelezésben, gyakran az utóbbira drágábban. Az utóbbiba természetesen a magyar piac is beletartozik. A globális szabad-kereskedelemre épülő haszon mindenek fölöttiségének dogmája, a szabadpiac állítólagos vastörvénye olyan tabuvá vált, hogy a közvetlenül vagy áttételesen szintén a multik kezében lévő médiában e dogmát még megkérdőjelezni sem szabad. E dogma szerint mindennek a magyarázata a szabadpiacon elért haszon.
Arra is van magyarázat, hogy miként egyeztethető össze a szabadpiaccal az a visszásság, amikor azt látjuk: Egy alacsony példányszámú lap tele van hirdetéssel, egy magas példányszámúban pedig egyáltalán nincs. Csakhogy az adott magyarázat olyan tekervényes, mint azok agya, akiket a multik azért fizetnek, hogy ilyen nyakatekert magyarázatokat adjanak el - tetszetős csomagolással - masnival átkötve. De néha azonban nagyon kilóg a lóláb. Ilyenkor a hallgatás mély, mint a Marina-árok fölött az óceán. Arról a patás lólábról van szó, amelyre ez van írva, nehogy azt hidd, hogy a végső cél a profit. Az csak kellemes melléktermék. Van annál fontosabb is, a világuralmi törekvéseket biztosító ideológia egyeduralma. Két példa: Nyugat-Európában hatalmas sikerrel, azaz a multik nyelvére fordítva hatalmas haszonnal vetítik a "Farkasok völgye, Irak" című török filmet.
Milliók tódulnak be átélni azt, hogy miként látják ezúttal ők, a törökök az iraki háborút és mit csinál egy török Rambo, hiszen az amerikai Rambot már ezerszer láttuk, amikor csekély értékű népek között csap szét amolyan diadalittas amerikai módra. A "Farkasok völgye, Irak" azonban Magyarországon nem látható. Kivételesen tehát a forgalmazóknak nem kell profit. Amikor a Magyar Nemzet és a Hír Tv újságírói megkérdezték őket ennek okairól olyan választ kaptak, hogy ők még nem látták a filmet, sőt nem is tudnak róla. Az egyik pedig azt felelte, hogy az a magyar közönségnek nem találkozna az ízlésével, vagyis a szabadpiacos, haszonra játszó mai filmkereskedő éppen azt a választ adta, mint a Kádári idők boltosa a legombolt gallérú inget keresőnek.
A Farkasok völgyéből csak egyetlen jelenet: Egy teherautóra rakott konténerben összefogdosott iraki polgárokat szállítanak a világhírhedt bagdadi Abu Graibi börtönbe. A felforrósodott térben levegőért kínálkoznak. Egy amerikai katona megszánja őket és kívülről gépfegyver sorozattal vág lyukakat a konténerbe mellmagasságban. A börtönbe szállított, vérükben csúszkáló sebesülteket, félhullákat és holttesteket egy dühöngő Schultz orvos fogadja, aki megrója a katonákat, amiért nem vigyáztak a szállítmányra, ugyanis ő emberi szerveket exportál New Yorkba és Tel Avivba, mint olvasható az előkészített szervszállító dobozok rendeltetési helyén. Nézzük a másik példát, mégpedig a neoliberális szabad-kereskedelem és szólásszabadság állítólagos Mekkájából, New Yorkból.
Március 9-én olvashattuk a Magyar Nemzetben, hogy Vanessa Redgrave színésznő felszólította a produkcióért felelős londoni társulatot, hogy perelje azt a New York-i színházat, amely engedett a cenzúrának és a főpróba után nem adják elő a Nevem, Rachel Corre című darabot. Mint e rádió washingtoni tudósítónője a múlt héten szintén beszámolva az esetről összefoglalta a darabot, ami arról a 23 éves amerikai lányról szól, aki egy békecsoport tagjaként a Gázai-övezetben a saját testével akarta megakadályozni, hogy az izraeli hadsereg buldózere kollektív büntetést alkalmazva szétrombolja egy palesztin család házát. A fiatal lányt a buldózer széttaposta. A darabot egyébként Londonban nagy sikerrel játszották.
A cenzorok hatalma ott a jelek szerint még nem teljes, szemben Magyarországgal, ahol a kábítószerek, a melegek, a Mohamedet sértő gúnyrajzok szabadsága mellett oly hangosan ágáló média és emberjogi szervezetek mélyen hallgatnak a Farkasok völgye vetítési tilalma ügyében, noha e film is százezreket, ha nem milliókat vonzana a magyar mozikba. Aki pedig nem tudja, hogy a legnagyobb tabuk esetében a pénznél is van fontosabb, az járjon utána, de ne úgy, mint a mesében. Elég, ha megkérdezi szomszédját.
