Részeg versek

Ide jöhetnek a nem józan tudatállapotban íródott "érdekességek"

Laptop

az álmos végtelen hordozható tálcáján
kis biszbaszok villognak - enni kérnek.
lapos képe alapos, mindenét elrejti a létnek.
kissé fémes ízű elektromos szmogok
táncolnak; hívják vézna-testű börtönükbe
apró színes kis biszbaszok s villognak nagy örömükbe.

''Sajnos'' én ide nem tudok semmit sem írni,mert nem kábszerezek,és sohasem iszok alkoholt.

Én tudok van emlékem bőven a múltból.


Másnap

mikor nehezen kinyitom a szemem
a fény pofánvág, kellett ez nekem(?)
kezem lábam nehéz mint a kő
gyomrom forog hányni kő
homályos ködökön keresztűl jönnek az emlékek
haverok romlott lotyók most nem jönnek

mire tisztul a fejem egy jó decitől
újra eszembe jutnak a pofák a restiből
lassan este megint mehetek
elinni azt a kevés eszemet
kilépve az ajtón hideg szél rohangál
messze még a hajnal az éjjel adoptál

holnap új életet kezdek, ha mégsem(?)
nélkülem is elegen lesztek
így megy ez már sok éve mintha kötelező lenne
pedig gyermeki terveim elérni kellene
hová lettek a szép remények
pofám bűzlik az öklök kemények

Új éj régi vágyak
abba hagyom mert már nem látlak
sok haver a föld alatt
én még itt fent de csak látszólag
így is lehet élni
nem kell félni csak remélni megélni

Hát Te meg mit bazsalyogsz itt?! Írjál csak pár strófát!

egyszer volt , hol nem volt, volt egyszer egy vargha legény. na nem foglalkozását tekintve volt ő varga, hanem csak a neve volt az; vargha józsef. így hívták, s bár e név meglehetősen elterjedt, szinte már unalmas is, mégis sok emberben keltett egészen különleges érzéseket. úgy mint frusztráltság, harag, és egyéb meg nem nevezhető indulatok. nos, ez a kis vargha legény még igen fiatal csikó korában elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, ő lesz a legerősebb ember a faluban. szerette volna önmagát helyezni az igazság tetejetlen hegyének csúcsára - vagy valami ilyesmi - s álmaiban még a nevét is félelemmel vegyes tisztelet övezte. (a félelemmel vegyes tisztelet, nos ez volt az egyik mániája...) nem volt nála hatalmasabb erő egészen ámerikáig, vagy még azon túl se'. készült is rendesen a kis takátch legény, hogy egy szép napon majd elérje álmai netovábbját, naponta háromszor is álmodozott (rendületlen kitartással) arról, amiről az ilyen "ámerika" típusú enberek általában szoktak. ahogy telt-múlt az idő, azt vette észre magán, hogy egyrészt nem igazán terebélyesedik se té se tova, másrészt nem is nagyon mutatnak a parasztok hajlandóságot a tiszteletre, inkább szétrúgják a seggét.
- jóvan akkó, főcsapok rendőrnek! gondúta izé... gondolta magában a kis schabó legény. s láss csodát, valóban jelentkezett is a rendőrtanodába... vége az első résznek. csak vicceltem, ez egy egészen rövid egy részes kis izé lesz, megígérem. hol is tartottam? ja, igen! elvégezte tehát a rendőroskolát, meg is emberesedett, meg is okosodott, meg is lehet nézni, hova vezetett mindez... már nem bántották a parasztok, nem. inkább csak úgy szolidan röhögtek rajta, a félelemmel vegyes tisztelet teljes figyelmen kívül hagyásával - ami alapvetően járna ugye...?! - . igencsak nekibúsult a kis mholnár legény.
- mitévő legyek mostannék? gondúta vagyis gondolta magában. a régi szép álmok most sötét felhők mögé bújtak.
- hol van a jól megérdemelt félelem, a tisztelet, hol van ámerika? sóhajtozott naphosszat. még arra a gondolatra is rávetemedett, hogy véget vet szerencsétlen sorsának a 42356 - os sorozatszámú szolgálati maroklőfegyverével, de aztán elvetette az ötletet, mert
- hát akkor ki fogja megpucolni a fegyvert? az idő csak telt-múlt, már legalább öt nap is eltelt mióta állományba került, a hatodik napon azonban remek ötlete támadt.
- evve' minden vágyam egy csapásra valóra váhat! gondúta - eh... szóval gondolta magában.
- főcsapok kommanósnak.
gondolatait tettek követték, föl is csapott, aztán le is csapták, de ez már egy másik történet. hogy mi a tanulság?

Laca!

Azt hiszed én nem tudok verselni?

Csak, hogy illeszkedjen a topic címéhez:


Csalafinta vallomás

Hideg a szád, mikor a számhoz ér
Homályosan látok csókjaidért
De az álom valamikor véget ér
Pedig vágyom a hideg érintésért

Sötét van már nem látok
Rád is hiába vágyok.
Kifogyott az érzelem
Drága sörösüvegem!

Egy percig sem kételkedtem Sheriff abban hogy remek művel ajándékozol meg minket, ami mögött komoly élettapasztalat rejlik!

árnyékvers


ki vagyok én neked?
sötét üvegen keresztül nézel,
torz minden gondolatod
mert csak sötétséget érzel.
bár mikor ragyognak az éj fellegei,
akkor is engem hívsz - hűtlen bolond
s kéred hűvös érintésem,
mint lágy megváltást, mi falakat ront.

nevem nem ismered,
csak éreznéd szomorú dalom,
hogy emeljen át téged a fénybe
s váltson meg újszülött gondolatom.
hisz magányom könnyei rád peregnek,
s neked édesek mint a méz,
szabadságom keserű bilincse
benned fényes napokat idéz.

hagyj hát el újra,
nekem tőled sem kell semmi.
megtalálsz úgyis, ha egyedül akarsz lenni.
megtalálsz úgyis s megfogod a kezem,
rám mosolyogsz sután...
de nem vagy már velem.
én sem vagyok veled, nem vagyok már sehol,
hűlt helyemen az üresség dalol.

kérdezd meg magad: hová tűnt a fény?
s a hideg futkos a hátadon.
ilyedt magányodban hűs lehellet a nyakadon.
meg sem kérded ki vagyok...?
hisz nem tudod a nevem,
s ha akarnád tudni, sem hinnéd el nekem,
mert hiába mondanám - neked...!
nyomorult kis embernek
- hívj egyszerűen csak; ...lucifernek!

Te Valka!

Első olvasásra nem tetszett-

Most kicsit fáradt, szétcsúszott állapotban elolvasva.
Azt mondom jó!

igen, kell hozzá hangulat, hogy az ember megértse. nem egy instant darab. bár nem is azért írtam hogy jó legyen. egyszerűen csak megírtam.

baszki, hat év eltelt azóta....