Andrew Paterson: Tömegbefolyásolás

2005.



Úgy gondoljuk, demokráciában élünk, olyanféle társadalomban, mely az emberekért van, és mindenki szabadon élhet. A vezetőinkről azt hisszük, minket szolgálnak, egyetlen céljuk a rájuk bízott tömegek igényeinek  kielégítése, döntéseik valamennyiünk javát szolgálják.  Természetesen, az emberek érdekében, hatalmukat felelősségteljesen és bölcsen gyakorolják, ehhez pontos képre van szükségük, mi folyik a világban, hogy megérthessék e nagyléptékű folyamatokat, hogy aztán a rájuk bízott társadalmakat a legjobb irányba vezethessék. (A közellátás a biztos karambolhoz vezető legjobb recept!) A demokráciák nélkülözhetetlen velejárója tehát a szabadság, a szabad információ-áramlás és a társadalmak vezetői munkájának átláthatósága (kivéve persze azokat az eseteket, amikor a nemzetbiztonsággal kapcsolatos döntéseket hoznak.) A valóság nem ilyen rózsás. Különböző pszichológiai eszközök  sorozatát vetik be a tömegek ellen vezetőik, hogy uralmukat megtarthassák. 

 

Az információ mennyisége és áramlásának sebessége exponenciális mértékben emelkedik a II. Világháború befejeződése óta. A televíziós hálózatok, az elektronikus sajtó, az olcsó adattovábbító rendszerek a számítógépek és az Internet együttesen odavezettek, hogy az információáramlás és –feldolgozás a korábbiakhoz képest soha nem látott mértékben gyorsabb, könnyebb, olcsóbb és távolabbra jutó lett. Miközben a hírek, vélemények, áramlásának sebessége drasztikusan megnőtt, ezzel együtt azok száma is, akikhez eljutnak; ám piaci erők, ellenérdekeltségek és gazdasági hatalmak nyomására kialakult egy virtuális média monopólium, ahol mindössze egy maroknyi multinacionális tulajdonos birtokolja és ellenőrzi a média által kibocsátott hírek túlnyomó többségét, ami azt jelenti, hogy világméretű az információ irányításának felügyelete és a hírek tartalmának ellenőrzése. A média fő irányvonala változatlanul tömegtermelést szolgál, „vállalat-barát”, nacionalista és tántoríthatatlan, becsapva a közönségüket banalitásukkal, félelmet-sugárzásukkal, hisztéria-keltésükkel, bűnözést, gyűlöletet és natúr szexet sugározva.

A nyugati tömegmédia átjátszása egy kicsiny multinacionális csoport kezébe (mindösszesen öt társaság ellenőrzi a teljes médiát az Egyesült Államokban) egyben azzal is jár, hogy a számunkra továbbított információ áramlását befolyásolják, a híreket a saját érdekeiknek megfelelően átszabják, miként üzleti céljaik azt diktálják (és kormányzati célok, mely kormányzatok természetes szimbiózisban élnek ezekkel a hatalmas üzleti vállalkozásokkal); korábban soha sem látott mértékben. Kutatások egyértelműen kimutatták, hogy azok a hírek, melyek anti-kapitalista, anti-nacionalista, vagy kormány-ellenes tartalmakkal bírnak, sokkal kisebb eséllyel jelennek meg a tévétársaságok által pénzelt nyomtatott sajtóban, mint a kapitalizmust támogató, nacionalista, és a jelen kormányt dicsérő írások. A riporterek pedig, akik nem hajlandók a tulajdonosok véleményét tolmácsolni, pillanatok alatt a munkanélküliek táborát gyarapítják!

Levonhatjuk tehát a következtetést, az információs csatornák, melyeken keresztül a legtöbb ember tájékozódik demokratikus felépítésű társadalmunkban, mind jobban elveszti szabadságát és függetlenségét, zavartalan működésének lehetőségét, egy olyan tevékenység következtében, mely egyenesen a demokrácia szívét támadja, vagyis az emberek igaz tényekre alapozott döntési szabadságát. Sőt, tényszerűen mondhatjuk el, a demokrácia szintje fordított arányban áll a hírek befolyásolásának mértékével. Egyetlen pozitív oldala van a USA és az Egyesült Királyság jelenleg is folytatott iraki inváziójának, és a civilek százezrei legyilkolásának, ez pedig az, hogy az emberek rádöbbentek (legalábbis az Egyesült Államok határain kívül), milyen hihetetlen ereje van a tömegbefolyásolásnak, és ideje lenne végre felébredni. Az Egyesült Államokban például a megkérdezett emberek 70%-a vallotta meggyőződéssel, hogy a néhai iraki elnöknek, Saddam Husseinnek, köze volt a Világkereskedelmi Központ lerombolásához. Ez persze súlyos hazugság, még akkor is, ha Bush maga is többször hangsúlyozta, nincs közvetlen és kézenfekvő kapcsolat. Az embereket azonban annyira felkavarták az események tolmácsolásával, hogy egyértelműen ebbe az irányba mentek el, ugyanis a hírek összeállítói megbízóinak szüksége volt, hogy a széles társadalmi rétegek támogassák a kormányt.

Angliában a tömegmédia jóval sokoldalúbb, ezért az emberek nem engedelmeskednek oly mértékben a „mester kívánságának”, mint máshol. A széles társadalmi rétegek, a pártok, a hírszerző szervek, sőt, a kormánytámogatás hiánya együttesen sem tartották vissza Tony Blairt hogy belerángassa az országát egy törvénytelen háborúba az USA-val karöltve. Az Egyesült Királyság média-különbözősége arra kényszerítette a kormányzatot, hogy hazugságokat hazugságokra halmozzon a brit társadalom és a hírszolgálatok tájékoztatása vonatkozásában. Ennek köszönhetően Tony Blair lett a jelen brit történelem legkevésbé megbízható miniszterelnöke, a cinikus vigyorával az arcán (amit sok amerikai éppenséggel kedveskedőnek tart), azonban a hazugság „mosolyát” közvetíti. Blair egész hazugságvára mind inkább kezd törékennyé válni, ám ez nem jelenti azt, hogy szükségképpen kikerülne a kormányzásból. Egy kis politikai reklámkampány, némi bűnbak-keresés, fényképezkedési lehetőségek a világ vezetőivel, feleségének megcsókolása a kamerák előtt, és bizonnyal megtarthatja még egy darabig a munkahelyét… Ilyen a politika.

A vezetőinket nem érdekli a demokrácia. Miért érdekelné? Csakis és kizárólag a felelős emberek csökkenthetik hatalmukat, miként azt George Orwell mondta: „senki sem azért szerez hatalmat, hogy aztán lemondjon róla. A hatalom megszerzése nem azt jelenti, hogy vége van valaminek. A hatalom célja a hatalom maga.” Ugyanez igaz természetesen a nagyvállalatokra is… Miért  törődnének a nagyvállalatok az emberekkel, amikor egyetlen céljuk van, az addigi profitszintjüknek a túlhaladása? Természetesen sokfajta lehetősége van annak, hogy az emberekből a maximális profitot hozzuk ki, azonban ha a dolgot sarkítjuk és kétfelé vesszük, az emberek érdeke szinte minden esetben háttérbe szorul, a profit pedig MINDIG az emberek érdeke elé kerül, mindaddig, amíg ezt törvényekkel meg nem akadályozzuk. Azonban a kormányzatok és a nagyvállalatok az üzletek tekintetében „megosztják egymással ágyaikat”, korábbi politikusok igen gyakran kapnak szerepet nagy vállalatok vezető testületeiben, az üzleti társadalom tagjai hajlamosak erkölcstelenül és antidemokratikusan viselkedni, mindeközben igyekszenek törvényessé tenni törekvéseiket, felkavarva és összezavarva törvénykezési rendszerünket, igyekeznek létrehozni egy „testületi” és totálisan irányított társadalmat. A kormányzatok és a nagyvállalatok kéz a kézben dolgoznak azon, hogy a demokrácia értékeit lerombolják, egész egyszerűen azért, mert ez felel meg céljaiknak. Ilyen a természetük. Felvetődik a kérdés: meddig rombolható a demokrácia, mikor érünk el ahhoz a ponthoz, ahonnan már diktatúráról beszélhetünk? Mekkora részét tudjuk átmenteni a demokráciának, megóvni a bankok befolyásától, míg végre rádöbbenünk, valójában ál-demokráciában élünk? (Néhányan vitatják, hogy a jelenlegi helyzetre egyáltalán érvényes még  e megállapítás.)

Ha olyan társadalomban akarunk élni, mely csak nevében demokrácia, miközben a diktatúra valamennyi vonását magán hordozza, akkor semmi más dolgunk nincs, mint követni a hivatalosan kijelölt irányt, vagyis azt, amelyik felé éppen haladunk: bízni a kormányzatban, lengetni a zászlóinkat, nézi a televíziót és néhány évenként elmenni szavazni. Mindezeket követően aztán gratulálhatunk magunknak, hogy milyen „szabad világban” élünk, miközben megvető gúnnyal tekintünk azokra a fejlődő országokra, ahol diktatúrák uralkodnak. Ha ez az amit meg akarunk kapni, akkor hamarosan meg is fogjuk, sokkal hamarább, mint amilyen gyorsan azt csak el tudnánk képzelni. (Igen jelentős katonai programok futnak az USA-ban a tömegbefolyásolás hatékonyságának növelése érdekében, az út végén az emberek pedig majd keservesen döbbennek rá sem szabadságuk nincs tovább, sem nem tekinthető demokráciának az a társadalmi rendszert, ahol élnek… De akkor természetesen már túlságosan is késő lesz.)

Ha az emberek úgy határoznak, hogy a demokráciáról nem éri meg lemondani, a hatalom a legbiztonságosabb helyen mégiscsak a mi kezünkben van, sokkal inkább, mint azokéban, akiknek a rögeszméje a hatalom mindenek feletti megszerzése és megtartása, szóval, ha így gondoljuk, akkor bizony sokkal aktívabbaknak kell lennünk. Mindenek előtt teljes súlyával fel kell fognunk, hogy ha bármely csoport aránytalanul jelentős hatást gyakorol a kormányzat politikájára, a demokrácia valahol súlyos csorbát szenved. Nincsenek kivételek. Ha bárki kritikával él az USA kormányzata vagy valamelyik nagyvállalatával szemben, az illető azonnal megkapja a „haza-ellenes” vagy „Amerika-ellenes” jelzőt, holott, ha Amerika demokrácia lenne, akkor szólásszabadság lenne, tehát nem lenne mivel szemben védekezni. Továbbá, fontos annak pontos megértése, miként manipulálják az embereket és miként teszik őket teljesen vakká vezetőik és a multinacionális vállalatok, elfeledtetvén velük még saját érdekeiket is. Meg kell tudnunk érteni a tömegbefolyásolás működését és technikáit.

Habár „szabad világban élünk”, meglehetősen kevés férfi és nő járkál körülöttünk valóban szabadon. Valójában egészen kevés. Mindez azért van, mert néhány férfi és nő, emberi gyengesége folytán, mások befolyásolása által kíván hatalomhoz jutni. Ez a fajta befolyásolás teljes rabszolgaságba sodorta az egész emberiséget a történelem túlnyomó részében, és mivel manapság is jelen van, súlyos fenyegetést jelent a demokráciára. Az alábbiakban e befolyásolás módozatait mutatjuk be.
 
1. A média kontrollálása.
A sorban első és talán legfontosabb lépés az információ irányításában. A média birtoklása központi kérdés a tömegmanipuláció terén. Befolyásold az embereket és ezáltal befolyásolod a szavazataikat. Ellenőrzésed alá vonhatod a médiát ha a tulajdonosa vagy, de úgy is, hogy szívességet teszel annak, aki a tulajdonosa. Az Egyesült Államokban hatalmas társaságok birtokolják a médiát és ezek, sorban egymás után, különböző szívességeket kapnak a kormány tagjaitól a különböző törvények nyújtotta kedvezmények révén, illetve speciális adókedvezmények által. Ami aggasztó, mindössze öt mega-média társaság kezében van majdnem a teljes USA média, minek következtében az amerikai társadalom tagjai a legközönyösebbek és legagymosottabbak a világon.
 
2. Televízió
A televízió önmagában többet árt a társadalomnak, mint bármelyik másik médium. Beszűkíti a figyelmi periódusunkat öt másodperces hangjeleivel, hatalmas információ-kavalkáddal ellátva olykor a legkisebb összefüggések nélkül, semmi másra, csak arra késztetve minket, hogy folyamatosan nézzük. Ebben a kontextusban komoly kérdéseket és érzelmileg sikamlós témákat kevernek össze, ez utóbbiakat hangsúlyozva, a felmerülő etikai kérdéseket pusztán mint lehetséges ellenvéleményt feltüntetve polarizálnak súlyos kérdéseket, ily módon például, a háború kegyetlenségeit közönséges szórakoztatássá alacsonyítják. Nem túlzás azt állítani, hogy a televízió, jelenlegi formájában, a tiszta demokrácia legnagyobb ellensége. (Mindeközben benne rejlik a lehetőség, hogy jelenlegi működésétől jelentősen eltérően használják fel.)
 
3. Véget nem érő háború
Egy hadban álló ország (akár belső, akár külső ellenféllel) általában olyan ország, melynek lakosságát egyesíti a félelem, és ezzel együtt, társadalmának tagjai örömmel és készségesen adják át a hatalmat a vezetőiknek. Mint Orwell írja: „A hadban állás tudata, és a veszély érzete, hatalom-átadáshoz vezet egy kicsiny kaszt számára, ami természetesnek tűnik, hiszen ez az elkerülhetetlen feltétele a túlélésnek.” Egészen mostanáig a Szovjetunió és a kommunizmus léte jelentette ezt a veszélyt a nyugat számára. Miután megszűntek létezni, jelentős fejlődésnek indultak az Egyesült Államokban a civil szabadságjogok, egészen addig, amíg az USA el nem kezdett keresni egy újabb ellenséget, azért, hogy leplezze imperialista és diktatórikus törekvéseit: „Háború a terror ellen” jelszó alatt. Ezen új háború kezdete óta jelentős szabadságjogoktól fosztották meg az embereket „nemzetbiztonság” és „védelem” álca alá ültetett jelszavak mögé rejtezve. A „háború a terror ellen” további előnyt szolgáltatott, ugyanis megnyerhetetlen és ezért folyamatosan szolgaságba kényszeríthetik embertársaikat azok, akik a hatalomhoz ragaszkodnak. Herman Goering mondta a Nürnbergi Per során: „Az embereknek vakon kell bízni a vezetőikben. Mindezt igen egyszerű elérni. Mindössze annyit kell tenned, hogy elmondod nekik, megtámadták őket, és leleplezni a béke-pártiakat, mondván, hogy pacifizmusuk fokozott veszélybe sodorta az országot. Ez a módszer pontosan ugyanúgy működik bármelyik országban.”
 
4. A nyelv
Orwell a legtöbbünknél jobban tudta, hogy a nyelv meghatározza valóságérzetünket és viselkedésünket. 1984 című könyvében így ír: „A háború – béke”; a baljóslatú köntörfalazás visszaköszön Bush Irakkal kapcsolatos szavaiban, midőn azt mondta: „Az iraki háború igazából a békéről szól.” Irak megtámadására folyamatosan úgy hivatkoztak, mint „felszabadítás”, az USA katonatisztjei pedig mint „Iraki Szabadság Hadművelet”. Természetesen a felszabadításnak és a szabadságnak vajmi kevés köze volt az igazi okhoz amiért az USA és az Egyesült királyság megszállta az országot, ám retorikailag legalábbis megengedi az érintett állampolgároknak, hogy egyfajta védekező álláspontot foglaljanak el otromba hatalmi vágyaik kiterjesztéséért. Másik köntörfalazó kifejezés a katonai szóhasználatban a „járulékos veszteség” a polgári lakosság legyilkolása esetén, illetve a „gonosz tengelye”, mely kifejezés olyan országokra utal, ahol az uralkodó ideológia az Egyesült Államok szemében politikailag nem megfelelő, és egyfajta folyamatos összeesküvéssel vádolják őket (holott, a legtöbb, ebbe a kategóriába sorolt országnak nincs diplomáciai kapcsolata még egymással sem). Kontrolláld a nyelvet és kontrollálod az emberek gondolatait.  Az 1984 című könyvben Orwell kijelenti, hogy a nyelv kontrollálása (és a választott nyelv szókincsének eliminálása) előfeltétele az emberek feletti kontrollnak: „Nem látjátok, hogy a halandzsa célja, hogy beszűkítse a gondolkodásotokat? Végül egyfajta gondolatgyilkosságot követünk el, mivel nem lesz szavunk, amivel kifejezzük…”
 
5. Hazafiasság
Első ránézésre a hazafiasság rokonszenves fogalom az emberek számára, valójában azonban az egyik manipulációs módszer, miként tehetők a polgárok a kormányuk szolgájává, olyan területeken is, melyek igazából nem kedvükre valók. Tolsztoj írta: „az emberek tehetetlensége a kormányzattal szemben mindaddig folyamatosan fennáll, amíg a hazafiasság létezik, mivel valamennyi hatalmi irányító erő a hazafiasságon alapszik – azon a készségen, hogy az emberek alávetik magukat a hatalomnak…”. Amíg az emberekben él a hazafiasság, addig hajlamosak nem figyelembe venni a kormányzatuk bűneit, irányuljon az akár a saját lakosság, akár más nemzetek lakossága ellen. Amikor Tony Blair angol miniszterelnököt megkérdezték, érez-e megbánást az Irakban történtekkel kapcsolatban, megkerülte a kérdést és a hazafiasságra kezdett apellálni: „Úgy gondolom, a mi fiaink fantasztikus munkát végeztek” – arra utalva, hogy bárki, aki meg meri kérdőjelezni az iraki invázió legitimitását, azonnal megkérdőjelezi a „mi fiaink” legitimitását. A hazafiasságnak e rendkívül becstelen jellegű felfogása természetesen jelen van az USA politikájában is.
 

6. A tények összekavarása

Ezt a fajta klasszikus módszert használják a kormányzatok és a média, hogy fenntartsák azt a fantáziavilágot, minek segítségével kontrollálni tudják az emberek gondolatait. Példának okáért, Tony Blair kormányzata a londoni robbantásokat úgy állította be, mint irracionális viselkedésű vallási fanatikusok akcióját, folyamatosan, gondosan kerülve a tényt, miszerint az akció éppen az ő tisztességtelen külpolitikájának eredménye volt. Ily módon „önigazolást” teremt saját erkölcstelenségéhez. A tények összekavarása különösen könnyű módszer a televízió korszakában.

 

7. Vallás és kultúra

Az örök élet ígérete és a pokol fenyegetése (a sárgarépa és a bot esete…) a legtöbb vallás világszemléletében szerepel és a rájuk épített kultúrák tele vannak nyomorúsággal, kínzásokkal, szexuális eltévelyedésekkel, öngyilkosságokkal, bűncselekményekkel, gyalázattal, haraggal, perverzióval, gyűlölettel és szolgasággal – mint ahogy, a történelemből ismerjük,  más formáival is a tömegbefolyásolásnak. A Római Katolikus Egyház nemrégen kért elnézést a múltban elkövetett bűnökért (nem mintha ez a bejelentés különösebb változást okozott volna viselkedésében). A keresztény fundamentalizmus megerősödése az Egyesült Államokban természetes velejárójaként hozta magával a következményt, miszerint az USA vált a világszínpad vezető terrorista országává. (A „fundamentalizmus” azt jelenti, hogy eszmét tesznek az emberek elé,… azaz igazolást az egyéni és a tömeges bűncselekmények elkövetéséhez.)

 

8. Gépi oktatás

Tévedés azt hinni, hogy a képzetlen tömegek befolyásolhatók. Néhányan úgy gondolják, éppen a képzett emberek befolyásolása a legkönnyebb, mivel tanítások során kialakítottak bennük olyan folyamatokat az információk kezelésében, ami által jóval kevésbé kritikusak. A képzett emberek hajlamosak mindenről véleményt alkotni. A mai oktatás arra irányul, hogy kormány-propagandát támogató egyéneket képezzen. Míg a diákok a múltban forradalmi érzületet tápláltak és megkérdőjelezték a társadalmi normákat, manapság úgy tűnik, hogy a forradalmi újításokra való hajlam beleolvad a társadalom többi tagjával való együttműködés elfogadásába, a hazafiasság mérgező hatásába és az intézményesített szórakoztatás és mesterséges érzelem-felkorbácsolás altató hatásába.

 

9. Közösségi rabszolgaság

A csoportmunka egyfajta mini diktatúra, amely arra kényszeríti az egyes embert, hogy hosszú órákon át fáradságos munkát végezzen a munkája eredményeként keletkező haszon töredékéért. Manapság a legtöbb ember csoportban dolgozik, így a legtöbb embert diktatórikus környezetben alkalmaznak és rendkívül kevés idő jut számukra önnön lényük megtapasztalására az adott társadalmon és a világon belül. Ez az állapot rendkívül fogékonnyá teszi az embereket a kormányzati befolyásolási szándékok befogadására, merthogy éppen ilyen módon irányítják őket a munkában is és teszik a rendszer szolgájává. Sokan hiszik, hogy a becsületben végigdolgozott hosszú és fárasztó órák, ami pontosan ugyanaz, mint a hajdani rabszolgaság, nem céltalan, ellenkezőleg, jó dolog, hiszen ezáltal a társadalom valamennyi tagjának életszínvonala emelkedik. Ez bizonyos körülmények között talán igaz is lehet, ám továbbra is alattomos befolyásoló eszközt jelent a hatalom kezében, és egy demokráciában az embereknek legalább tisztában kell lenniük ezzel a ténnyel.

 

10. A félelem

Ez az egyik legalkalmasabb mód az emberek kontrollálására… Félelem a bűncselekménytől, nyomortól, ellenérzéstől, gúnytól, változástól, stb. A félelmet használják fel mint befolyásoló eszközt az emberekkel szemben, amikor veszélyes és költséges orvosi kezelésnek kívánják őket alávetni, amikor megvetetik velük a négykerék-meghajtású autót, a drága kozmetikai szereket és ruhákat, merthogy szeretünk szépnek látszani (és nem szeretjük, ha öregek vagyunk és csúnyák); pénzt adatnak velünk a rák-elleni karitász-szervezeteknek (a legtöbb ily módon összegyűjtött pénzt elfecsérlik kemoterápiára, melyről bizonyított, hogy sokkal ártalmasabb, mint a semmi); templomba járni késztetnek bennünket, hogy ne jussunk a pokolba és csoportmunkába rabszolgának, hogy ne találjuk magunkat az utcára kivetve a rajtunk élősködő cég jóvoltából. Igazából a félelem a legjobb befolyásoló eszköz a kormányzatok kezében,  közösség és vallási manipuláció.

 

11. Ismételd a hazugságot

Joseph Goebbels mondta: „Soha se ismerd be a hazugságot – egyszerűen csak ismételt azt.” Ez a megoldás szinte csodákat művel amennyiben a kormánynak a lakosság félrevezetése a célja. Pontosan ez az oka annak, ami miatt az amerikai lakosság 70%-a azt hiszi, az irakiak álltak a 9/11-i események hátterében, még akkor is ez a meggyőződésük, ha mindezt semmi sem támasztja alá. Bush propaganda-gépezete semmi mást sem csinál, mint újra és újra ismételgeti a hazugságot. Ugyanúgy tesz Angliában Blair is, folyamatosan ismételgeti az iraki tömegpusztító fegyverek létezésére vonatkozó állításait, és azt, hogy végül is „jó dolog” volt törvénytelenül lerohanni egy független államot. Amikor aztán semmiféle tömegpusztító fegyvert nem találtak Irakban, Blair a legnagyobb könnyebbséggel kezdett egy másik hazugság ismételgetésébe, miszerint, a világ biztonságosabbá vált a katasztrófába torkolló invázió eredményeként.

 

12. Rejtsd el az igazságot a hazugság falai mögé

Ez igen jó módszer arra, hogy valaki megmeneküljön a hazugsággal való lebukástól. A hazugág halmaz vegyítve egy parányi kis igazsággal, azt a látszatot kelti, hogy az igazság igazából teljesen lényegtelen és használhatatlan. Amikor ezen az alapon teszünk fel kérdéseket, a kormányzat feltartott kezekkel döbben meg a csodálkozástól és állítja határozottan, miszerint ők egyfolytában az igazságról beszéltek. Az iraki háború idején – példának okáért -, az igazságot és a hazugságot gátlástalanul összekeverték az USA és az Egyesült Királyság kormányzati körei, meglehetősen felkavaró módon, folyamatosan hangot adva az iraki félelmetes katonai erők miatti aggodalmuknak. Az angliai kormányzat tagjai egymással versengve próbálták alátámasztani állításukat, miszerint a titkosszolgálati jelentések végül is inkább hagyományos fegyverekre vonatkoztak, ezért lényegében mindenki igazat mondott.

 

13. Szükségtelen titkosítás

Minden kormányzatnak szüksége van a titkosság valamilyen fokára katonai ügyekben, hogy megvédhesse határait és országa lakosságát. Azonban amikor ezt a módszert információk visszatartására használják, az embereknek nem adják át a fontos ismereteket, holott azok visszatartását nemzetbiztonsági feltételek nem indokolják, az ily módon titkosított információk csupán egyetlen célt szolgálnak, megakadályozni a kormány lejáratását. Manapság pontosan ez történik mindennapos gyakorlatban az úgynevezett demokráciák háza táján, mikor kormányzataik mindössze halvány bepillantást engednek csak társadalmuk tagjainak olyan dolgokba, melyeket jogukban állna ismerni. A titkosságra fókuszálnak tehát, gyakran e mögé bújva „jogszerűsítenek” háborúkat, akár az egész világ ellen, ahol is a különböző nagyvállalatok követelik jogaikat, a lehetséges okok pedig a terrorizmustól a versenyképesség fenntartásáig bármi lehet, a lényeg az, hogy a tényleges célokat és ténykedéseket titokban kell tartani a nyilvánosság előtt. Amikor a társadalmakat sötétben tartják, a demokrácia maga is elhalványodik.

 

14. Az ellenfél becsmérlése

Ez a klasszikus megoldása annak, miként szítsunk gyűlöletet a társadalom tagjai között akár belső, akár külső ellenséggel szemben. Drogkereskedők, gyilkosok, idegen diktátorok, menedék-keresők, és hasonló jelzők, eközben más országok lakóit gyakran alsóbbrendűeknek tüntetnek fel, embertelennek állítják be eljárásaikat, és gyakran követnek el ellenük gyilkosságokat a mi kormányaink, társadalmunk, vagy akár saját kezünk megbízásából. Az iraki katonákat pl. a kuwaiti háború idején teljesen igaztalanul vádolták meg inkubátorokban levő gyerekek tömegeinek legyilkolásával, ezzel próbálva jogalapot teremteni az iraki katonák amerikai katonák által történő tömeges lemészárlásának. Az embertelenség rendkívül jó blokkoló-tényezőnek bizonyul, amikor az úgynevezett ellenségeink motivációit és érzéseit próbáljuk megérteni, valami olyasmi, amin ha áttörnénk és felfednénk a valódi mozgatórugókat, sokkal tisztábban megérthetnénk a kormányzatunk hozzáállását az úgymond ellenséges akciókhoz. Létezik egyfajta rendkívül káros hozzáállás a társadalmunk részéről, miszerint tökéletesen egy kalap alá veszi, ha valaki úgy tesz, mintha gonosz dolgokat művelne, illetőleg ha valaki gonosz dolgokat tervez, mintha el is követte volna a cselekményt magát. Akik befolyásolni akarják a tömegek gondolkodását igencsak rásegítenek a társadalom igazságérzetére, a természetes szociológiai válaszra, hamis motivációs jelleget adva az eseményeknek, történjen ez akár külföldön, de határon belül is, ahol irracionális viselkedési mintákat rendelnek emberek mellé, így téve tönkre őket, és játszva ki ellenük a társadalom kiprovokált haragját. Csak ilyen módon remélik megoldani a különböző tettek „indoklását”, hiszen „ami nem a mi irányításunk alatt áll, az nem úgy történik, ahogy mi szeretnénk.”

 

15. A felelősség megkerülése

Vezető politikusok pontosan tudják, miként kerüljék ki, bukjanak alá útjukon, amikor rázós helyzetbe kerülnek, hálót igyekeznek rájuk kivetni. Senki sem olyan ügyes ebben a taktikázásban, mint Blair, akinek számos igen súlyos helyzetet kellett átélnie miniszterelnökként, bárki más azonnal lemondott volna az ő helyében a regnálásról. A mesteri tömegbefolyásolók képesek a legsűrűbben gomolygó felhők közül is megmenekülni kitérő lépésekkel. Az emberek ezért folyamatosan azt hiszik, hogy a problémák a legkülönbözőbb helyeken és okokból jelentkeznek, kivéve a vezetőket és az általuk irányított testületeket.

 

16. Irányítsd a riportereket

A lehető legegyszerűbb útja az információ médiához való jutásának befolyásolására, ha magukat a riportereket tartjuk ellenőrzés alatt, akik a hírek forrásaihoz hozzáférnek. Teljesen biztosak lehetünk abban, hogy egyetlen békepártit sem hívnak meg Irakba az amerikai hadsereg mellé, hogy közvetítse a megszállás folyamatát. Másik eset mostanában, amikor riportereket lélektanilag befolyásoltak a nemrégiben lezajlott Közel-Keleti konfliktus volt, ahol a riporterek semmiféle függetlenséget nem kaptak, hiszen testi épségükre az angol-amerikai csapatok vigyáztak, megvédve őket az ellenséges környezetben. A kenyeret adó és védelmet nyújtó kéz gazdáját pedig nem szokásos kritizálni…

 

17. Propagandahirdetések (P/R)

Reklámokkal telített világban élünk, tömény mennyiségű propaganda-hirdetés áraszt el bennünket, megszokjuk jelenlétüket. Szinte már el is várjuk, hogy befolyásoljanak bennünket ennek vagy annak részletre történő megvásárlására, illetve ennek vagy annak a terméknek az elfogyasztására. A reklámok nagy többsége úgy van összeállítva, hogy becsapjon bennünket, mindehhez természetesen sokkal inkább próbálnak érzelmeinkre hatni, mint felfogóképességünkre – abból a megfontolásból kiindulva, hogy minél primitívebb agyműködést indítanak be, annál nagyobb az esélye a reklámozó szempontjából sikeres döntésnek. A propagandahirdetések pontosan ugyanezen a módon működnek, ennélfogva rendkívül meggyőzőek. Amit igazából fel sem fogunk az az, hogy ezek a technikák is lényegében arról szólnak, mint amikor valamilyen terméket vagy szolgáltatást kínálnak. A különbség annyi, hogy kormányzati szervek használják, illetve nagyvállalatok, így kívánják elmondani gondolataikat és világnézetüket, ami természetesen támogatást jelent az adott kormánynak, illetve nagyvállalatnak. (Dollár százmilliókat költöttek kormánypropagandára az iraki háború reklámozása kapcsán a Bush kormányzatrészéről az amerikai állampolgárok támogatásának megszerzése érdekében – a dolog annyira sikeresen működött, hogy mindezt csak pár ember ismerte fel.

 

18. Adósság

Egy ember, de akár egy nemzet is sokkal inkább befolyásolható, ha adóssága van, mintha nincs, hiszen elfoglalja őket annak a problémának a kezelése, miként törlesszék a részleteket és az adósságot, így nem marad sem idejük sem energiájuk, hogy a fennálló helyzet megváltoztatására törekedjenek. Az átlagos polgár egyértelműen a bank-korrupció áldozata, más szavakkal, a rendszer rabszolgája. (A rabszolgaság léte már eleve megkérdőjelezi a rendszer erkölcsi alapjait. Aki rabszolga, annak nincs elképzelése a szabadságról, ha pedig nincs, akkor különösebben nincs szükség befolyásolására, és összetartására sem.) Az adósság alkalmazása tömegbefolyásolás céljaira ismert taktika a nemzetek között, e során a fejlett országok meglehetős kegyetlenséggel hajtják rabszolgasorba a kevésbé fejlett országokat és rabolják ki nyersanyagforrásaikat.

 

19. Fogyasztás

Meglehetősen különös, hogy a bevásárlás miként vált kedvenc időtöltésévé a legtöbb fiatalnak ezekben a napokban. Csapd be az embereket, hitesd el velük, milyen kellemetlen érzést tud okozni, ha nem veszik meg a legújabb autót, vagy mobiltelefont. Az anyagi dolgok előtérbe helyezése rombolja a demokráciát, még pedig két okból: először is, a vállalati modell uralkodó modellé válhat a társadalom számára, és másodszor, a féktelen vásárlás gazdaságtalan és rombolja a társadalmat belföldön és külföldön egyaránt – ha valami, aminek az emberek fejében tudatosodni kellene az az, hogy a vállalatokat abszolút nem érdekli, mit gondolnak minderről (éppen azért a reklámokkal az érzelmeikre próbálnak hatni). A vásárlás egyik eleme a modern kori  tömegbefolyásolásnak, jelentősége nem lehet kérdés a továbbiakban.

 

20. Fantázia és szórakoztatás

Szinte minden ember hozzá van ragadva a tévé képernyőjéhez, sok-sok órán át minden egyes nap, emellett számos fiatal játszik – olykor önmagából teljesen kivetkőzve – számítógépes játékokat. A film- és popsztárok a jelenkor legbefolyásosabb modelljei, azzal a dekadens hatással és befolyással, hogy csak nagyon kevés ember képes ezeknek a modelleknek igazán jól megfelelni. A szórakoztatás lett korunk Huxley által megfogalmazott soma tablettája az emberek számára, beléjük szorítva a dolgok megváltoztatása iránti vágyat, sokkal inkább a status quo fenntartása iránt vonzódnak, így azoknak, akik a tömegek befolyásolására törekednek sokkal könnyebb a dolguk. A legjárhatóbb út a figyelem fenntartására a nemzeti televíziók által sugárzott primitív érzelmekre alapul, úgymint a félelem és a harag. Ez a szenzáció-hajhászás az egyik legjelentősebb negatív hatás a médiumok részéről, az emberek egész egyszerűen elveszítik realitás-érzéküket.

 

21. Gyógyszerek és alkohol

A szórakoztatás kiterjesztéseként gyógyszereket és alkoholt adnak az embereknek, mintegy levezetés gyanánt, elégedetlenségükre és boldogtalanságukra egyfajta „gyógyszerként”, gyakran kifinomítva a vágyakat demokratikuson teremtik meg a változásokat a társadalomban, melyben élnek. Az alkohol, a fájdalomcsillapítók és az antidepresszánsok túlzott vásárlása már-már járványszerű szintet ért el. néhány gyógyszer, mint a hallucinogének, felfokozhatják érzékelő-képességünket, ez a felfokozottság azonban nem a helyzet racionális értékelésében nyilvánul meg, és döbbent rá a „megszökés” fontosságára, hanem éppen ellenkezőleg, az emberek nagy többségét bezárja ez a tudatállapot, ezért nap mint nap újra az ezt kiváltó gyógyszerekhez nyúlnak, felhők alá rejtve a valós világ által nyújtott valóság-érzetet. Az a népesség, mely ilyen gyógyszerekkel éri el a társadalomból való „kiszakadás” élményét, meglehetősen esélytelen a változás utáni vágy akár megfogalmazására is.

 

22. Románc és/vagy szexfüggőség

A románc és a szex mindig is fontos szerepet töltött be a társadalom életében. Azonban korunkban e két vágyat különböző nagyvállalatok veszik irányítás alá és a természetes hajlamainkat hatalmas erők bevetésével viselkedésünk befolyásolására használják,  mások vágyainak szolgálatába. Semmi romantikus nincs a gyilkosságban, mindez azonban nem tartja vissza a háborús feleket, ami igazából nem más, mint tömeggyilkosság, akármennyire is próbálják romantizálni a népszerű médiában.

 

23. Álhatalom

A legtöbb ember egészségtelen mértékű tiszteletet tanúsít a hatalmon lévők iránt. Ez a viselkedés befolyásolhatóvá teszi őket azok részéről, akik a hatalmat birtokolják. Manapság nagyon sok fiatal nem kedveli a hatalmon lévőket, ez azonban mindössze pszichológiai fejlődési állapot az életükben, a felnőtt társadalomba illeszkedés teljesen normális velejárója. Igazából, a hatalmon lévők iránti gyűlölet csak kicsivel különbözik a hatalmon lévők iránt érzett szeretettől. Minden egyes embernek fel kellene fognia, hogy a demokráciában igazából aki „hatalmon” van, az nem más, mint emberi lény, és azért került oda, hogy szolgálja az embereket. („Hatalmon lenni” igazából nagyvállalati körülmények között jelent egészen mást, de ezek messze nem demokratikus intézmények.) Vakon követni a hatalmon lévőket, azonban könnyen pusztulást vonhat maga után. Az Egyesült Államokban – példának okáért -, minden egyes évben 113.000 ember hal meg gyógyszerek mellékhatása, vagy gyógyászati hibák miatt, azonban továbbra is csak igen kevesen merik megkérdőjelezni orvosaik álláspontját, mert nemcsak hogy félnek a hatalmon lévőktől, hanem egyúttal szeretnek engedelmeskedni is nekik.

 

24. Nemzeti én-központúság

Igen hajlamosak vagyunk mi, itt a nyugati országokban, vakságot tanúsítani olyan esetek megértésében, miszerint az „idegenek” vajon miért lesznek olyan dühösek, ha katonai erőink kiterjedt módon és közvetlen fellépésükkel jelennek meg világpolitikai helyzetek „megoldása érdekében”. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy ha egy másik ország, teszem azt Kína, viselkedne úgy, ahogyan azt az Egyesül Államok teszi nemzetközi szinten, máris készülhetnénk a háborúra… A nemzetek természetes létükből adódóan én-központúak, és amit mi hajlamosak vagyunk „védekezésnek” vagy „harc a terrorizmus ellen” kategóriának beállítani, igazából nem más mint „támadás” és az „imperializmus kiterjesztése” – határainkon kívül fekvő országokra. Ha például Irán úgy döntene, hogy katonai bázist hoz létre Mexikóban, nemzeti tömegfelháborodás törne ki az Egyesült Államokban (és természetesen az amerikai földrész teljes egészén), miközben az USA értetlenül áll hasonló reakciókat tapasztalva, szerte a világon, ahol éppen kedvük szottyan amerikai katonai bázisokat létrehozni. Ezért tehát az emberek, nagyvállalatok és kormányzatok teljesen vakok saját tetteikkel kapcsolatban, merthogy rövidlátó módon értékelik azokat. A társadalom tagjait pontosan ugyanígy befolyásolják, hangolják át a „védelem” kifejezés használatára, holott valójában támadás történik. A tagadás szintén fontos eszköze az erős nacionalizmusnak. George Orwell írta egyszer. „A nacionalizmus nemcsak hogy nem emel kifogást a hazai részről elkövetett atrocitások ellen. Egyenesen figyelemreméltó képességeket mutat az irányban, hogy meg se hallja ezeket.”

 

25. Hamis történelem

Geore Orwell mondta: „Aki irányítja a múltat, ellenőrzése alatt tartja a jövőt.” A történelmet minden adandó alkalommal újraírja a kormányzat, a nagyvállalatok, az egyházak, de a filmkészítők is, azért, hogy világszerte befolyást gyakoroljanak az emberek világnézetére. A holokauszt-tagadóktól kezdve azokig, akik megpróbálnak jogi alapot keresni a II. Világháború végén Japánra ledobott atombombák indoklásához (annak ellenére, hogy Japán már megadta magát), a történelmet folyamatosan átírják bizonyos elképzelések és - természetesen - a nemzeti győzedelmesség támogatása érdekében. Manapság csak igen kevesen értik meg a Közel-Keleti lakosokban élő izzó nyugatgyűlöletet, hanyag eleganciával tüntetik úgy fel, mintha valamiféle irreális iszlám fundamentalizmusról lenne szó. Valójában a nyugat, és különösen az Egyesül Államok szégyenteljes módon befolyásolta ezt a térséget az egész 20. századon át, kizárólag saját érdeke szerint. Ha valaki tényleg meg szeretné érteni ennek a gyűlöletnek az okát, netán az irracionális vallási fundamentalizmusét, akkor ez a térség nem a megfelelő hely arra, hogy elkezdje.

 

26. Sértések

Figyelemreméltó tény, hogy még a 21. század elején is, a politikai széthúzás egyik leggyakrabban felhasznált technikai megoldása, még a legmagasabb szinteken is, egymás sértegetése. Valakit „kommunistának” vagy „szocialistának” nevezni, különösen az Egyesült Államokban, rendkívül súlyos sértésnek számít. Hasonlóan a patriotizmushoz, ily módon sértegetni valakit, pláne a kormányzat részéről, már-már orrvérzésig terjed, de emellett fasiszta jelzőkkel is gyakran illetnek embereket, olyan fogalmakat aggatnak rájuk, melyek mögött és nevében sok-sok ember ellen követtek el súlyos tetteket. Az Egyesült Államok Alapító Atyái kétségtelenül rendkívüli módon elítélnék mindezeket a törekvésüket, hiszen az általuk összeállított Alkotmány mélységesen emberpárti.

 

27. Fizikai Megfélemlítés

Természetesen ha a fenti technikák egyike sem működne, a „demokráciák” nem haboznak a fizikai megfélemlítés eszközéhez nyúlni. Van egy barátom az Egyesült Államokban, akit csak azért vert össze a rendőrség, mert az utcán tartózkodott egy politikai tüntetés idején… A hölgy nem vett részt a tüntetésen, egész egyszerűen csak figyelte a tüntetők elhaladását. Az Amerikai Egyesült Államokban az emberek fizikai megfélemlítése „kordában tartásuk végett” megszokott gyakorlat, és rendkívüli módon elhibázott az a vélekedés, miszerint ilyen jellegű erőszakos események csak a távoli diktatúrákban vagy a szocialista országokban történhetnek. Az Egyesült Államok teljesen törvénytelen módon tart fogva és kínoz afgán börtönlakókat a Guantanamo-i Öbölben, Kubában, tökéletesen megtagadva ezzel a genfi Egyezményt. Ez kirívó példája annak, hogy egy úgynevezett demokrácia mi mindenre ragadtatja el magát a világ többi részével szemben, és – a saját lakosságával szemben is. A világ felé tehát ezt üzenik: „Amit megtehetünk, az jogszerű” (beleértve emberek kínzását is)…

 

*     *     *     *     *

 

A fentebb részletezett megoldások mindegyikét használják a társadalmak befolyásolására. Természetesen egyes manipulációs technikákról folyik a vita, vajon valóban szükséges-e alkalmazásuk azért, hogy az emberek „szabályosan működjenek” egy adott társadalomban: életüket adják az egyesített világért, 2.2 gyerekük legyen, mindenféle ellenkezés nélkül fizessék be adóikat és szó nélkül, mint a birkák a vágóhídra, menjenek a háborúkba, hogy „megvédjék” országukat. Máskülönben, az Isten is tiltja, hogy az egyeísített világ szétmorzsolódjon, az embereknek esetleg ne legyen gyerekük, vagy éppenséggel akár tíz is házasságon kívül…, a bankok kamatot veszthetnek, amit a képzeletbeli pénzek után számolnak fel, esetleg nagyszámú kevésbé ártatlan nőt, férfit és gyereket ölhetnek meg távoli országokban (vagy államilag támogatott orvosi mérgekkel). E propaganda lényege, hogy az emberek többségét megfosszák a  társadalmi lét adta előnyöktől, és mindössze egy szűk csoport használhassa korlátlanul őket, ám ők viszont azért, hogy hatalmukat a tömegek felett megtarthassák. Ez a fajta viselkedésük éppenséggel ellentétes a demokráciáról az emberekben élő képpel, ahol a hatalom birtokosai a társadalmak tagjai.

 

Ha a demokrácia olyan dolog, amit érdemes megőrizni (lehet, nem az ideális államforma, de a történelem bemutatja számunkra azokat súlyos szenvedésekkel járó helyzeteket, amikor a hatalmat nem a polgári lakosság birtokolta), akkor mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a tömegmanipulációs hatásokat a saját életünkre nézvén a lehető legalacsonyabbra csökkentsük. Magunkra kell hagyatkoznunk, kezünkbe kell venni saját sorsunk irányítását, sokkal inkább, minthogy kiszolgáltassuk azt politikusoknak, üzletembereknek, fegyveres erőknek, bankoknak, stb.

    

Legyünk szabadok!

Csökkenteni a tömegbefolyásolás ránk való hatásának mértékét aránylag egyszerű, habár kis erőfeszítést azért igényel. Ennek része, ha tisztában vagyunk a tömegbefolyásolás eszköztárával, mélyen elgondolkozunk ezeken, azonban mindennek társulnia kell személyes erőfeszítésekkel is, vissza kell szorítani mindezeket a törekvéseket egyfajta „normális” szintre, még azon az áron is, ha így a társadalom tagjainak elvárásaival szemben cselekszünk. Ez azonban meglehetősen kicsi ár ahhoz képest, hogy a demokrácia léte maga és gyermekeink szabadsága a tét. A befolyásolás járványszerűen terjed a társadalmakban, az alább felsorolt lépések azonban több mint elegendőnek bizonyulnak káros hatásuk kiküszöbölése érdekében.

 

1.) Ne nézd a tévét!

Dobd ki! Nincs másik médium mely annyi torzítást és befolyásolást közvetítene, mint a televízió. Idegzsibbasztó hanghatásai, a tények és a képzelet összekeverése, jókora fogékonyság a kormányzati és nagyvállalati propaganda befogadására, a szinte 100%-os üzleti tulajdonosi körnek köszönhetően; a legtöbb helyzetben tanúsított elferdített ábrázolásmódja pedig, mint például a háború egyfajta szórakoztató hírként való bemutatása, és az otthonokban való rendkívül túlzott jelenléte, a televíziót az egyes számú tömegbefolyásoló eszközzé tette.

 

 2.) Ne törődj a fő áramlathoz tartozó újságokkal, magazinokkal és rádióállomásokkal!

Ezek ugyancsak jelentősen torzított képet adnak a világról, különösen az Egyesült Államokban, ahol a médiumok által közvetített információk szinte tökéletesen megegyeznek. (Angliában még maradt néhány jónak mondható nemzeti hírújság, mint a Guardian és az Independent.) Az alternatív lapok száma igen magas a magazinok kategóriájában, igen könnyű alternatív magazinokat találni akár a helyi gyógyszertárakban is.

 

3.) Online olvasd a híreket!

Az Internet nagyszerű helynek számít megtudni, mi is folyik valóban a világban, meglehetősen kis költségek ellenére, széles rálátást biztosít az eseményekre. Az alább felsorolt oldalakat a legcélszerűbb megkeresni: YearZero.org, IndyMedia.org, AlterNet.org, MotherJones.com, Greenpeace.org, CorpWatch.org, YellowTimes.org, TomPaine.com, DisInfo.com WorkingforChange.com, GuerrillaNews.com, GlobalResearch.ca, InformationClearingHouse.info, CorporateWatch.org.uk, PositiveNews.org.uk és a OneWorld.net.  (Magyarul például a http://ma.hu vagy a http://origo.hu oldalak – a fordító) Ezek az oldalak demokrácia-barátok, globálisan tartalmaznak híreket, pontosak és kevésbé nacionalista beállítódásúak.

 

4.) Hagyd abba a zászlólengetést!

Az ember már csak ember, nem számít, melyik ország lakosa, hová születik. Ha valóban emberségesek vagyunk, akkor elfogadjuk, hogy teljes mértékben lényegtelen, ki mely országnak szülötte. Túlságosan sok ország, mint Amerika és az Egyesült Királyság (és számos másik) bújt a hazafiság álarca mögé, egy olyan fal mögé, mely mintegy dehumanizálja azokat, akiket az imperializmusunk révén kihasználunk.

  

5.) Kapcsolódj be a politikai életbe!

Ez természetesen sokkal többet jelent, mint néhány évenkénti választást, a választás azonban jó kiindulópont mivel a választási részvétel soha sem volt olyan alacsony, mint manapság az emberek növekvő elégedetlenség-érzése ellenére. Politikailag tevékenynek lenni azt is jelenti, hogy fel kell keresni a helyi Parlamenti képviselőt, vagy szenátusi tagot a társadalmi igazságtalanságok megszűntetése és a környezeti problémák felszámolása érdekében (mind a saját hazádban, mind külföldön), tiltakozni kell a nagyvállalati viselkedés ellen, hiszen ez a viselkedés igencsak hadilábon áll a társadalmi és egyéni elvárásokkal, emellett baráti körben vagy civil szervezetekben át kell beszélgetni ezeket a témákat. Megfelelően hangolva a társadalmi erőket, egy közösségen belül, a kormányzat és a nagyvállalatok hatalma igen jelentős lehet.

 

6.) Olvasd el az ajánlott könyveket!

Olvass el néhányat a jelen írás szerzőjének honlapján található művekből. Pontos és részletes információk tudhatók meg belőlük, olyan elemek, melyeket a tömegmédia még nem tudott elrejteni.

 

7.) Szabadulj meg az adósságtól!

Könnyű ezt mondani, de szinte lehetetlen sokak számára, de akinek sikerül, még ha nagy erőfeszítések árán is, rájönnek, sokkal jobb adósság nélkül élni, mint adósságban (kölcsönrészletek, hiteltörlesztés, stb.), hiszen mindezek eszközök a rabszolgasorsban tartásodra. Miközben sok-sok balszerencsés embertársunk számára semmiféle választás nincs, a puszta túlélésük miatt kénytelenek kölcsönöket felvenni, azonban az is egyértelmű, hogy igen sok ember, ráadásul mind növekvő számban, nem azért vesz fel hiteleket, mert nincs fedél a feje felett, vagy mert nincs mit ennie, hanem sokkal inkább azért, hogy megfeleljen a propaganda-gépezet által sugall elvárásoknak, mely propaganda megmondja mire van „szüksége”, gyorsabb autóra, nagyobb házra, és a legújabb lapos-képernyős televízióra.

 

8.) Használj alternatív pénzrendszert!

A pénz a hatalom valutája. Használj alternatív pénzrendszert, mint például a LETTS, azok ugyanis, akik felállították a hivatalos pénzrendszert (az a néhány ember) egész egyszerűen nem tudnák elszipolyozni az emberek kezében levő hatalmat. A pénzrendszer nem más, mint két fél közötti megegyezés kérdése, az ideális rendszert pedig úgy alakítják ki, hogy egyaránt szolgálja az egyén és a közösség érdekeit.  

 

9.) Tedd szabaddá elmédet!

Ez a legnehezebb, ám leginkább jövedelmező megoldás valamennyi között a tömegbefolyásolás megakadályozására, az önképzés és a megfelelő mértékű önbizalom megteremtése árán érhető el. A tudat, mely ismeri önmagát, azt is tudja, miként legyen szabad, és azt is, miképpen igyekeznek manipulálására. Tény, hogy akik rendszeresen meditációs gyakorlatokat végeznek, vagy tudatos befelé-fordulást, azok sokkal könnyebben ismerik fel, amikor egy másik ember befolyásolni kívánja őket. A meditáció - jelentse akár a keresztezett lábakkal való üldögélést egy oltár előtt, vagy a sétát a vad környezetben -, mindkét esetben a tudat szabadságának gyakorlása történik - az önismereté -, mely sokkal érzékenyebbé tesz bennünket a rabszolgasorba hajtó törekvésekkel szemben. Timothy Leary, példának okáért, az egyik legszabadabb ember volt valamennyiünk között, még akkor is, amikor börtönben volt, mert szabad volt, még ha be is zárták, a tudatában. Miközben sok pszichikai szert használt, hogy elérje az önismeret e szintjét, igazából mindez bárki előtt ott áll, mindenféle gyógyszer használata nélkül, pusztán meditációs vagy spirituális gyakorlatok végzése által. Másik technika, ami szintén működik, beszüntetni az óra használatát, amilyen gyakran csak lehetséges. Az idő szinkronizálása ugyanis az agyunkat is szinkronizálja a társadalmat uralni vágyók ellenőrző rendszere szerint.

 

 10. Védd meg az emberi jogokat és a szabadságot

Ha a hatalmon lévők fenyegetik emberi jogainkat, kötelességünk visszavágni, felelősségre vonni őket, a bíróság előtt. Igazából, ez az egyetlen egy megmaradt létező hely, ahol kihívást intézhetünk a rendszerrel szemben – a tömegtüntetések már korántsem látszanak olyan hatékonynak, mint egykoron. Ne engedd a hatalmon lévőknek, hogy átgyalogoljanak rajtad. Ha hagyod, akkor csupán megkönnyíted dolgukat, hogy ugyanezt megtegyék másokkal is, és a lavinahatás beindulását követően eljutunk a Big Brother katasztrófáig.

 

11.) Minden adandó alkalommal tiltakozz!

Habár úgy tűnik, hogy a tiltakozás manapság kevésbé hatékony út, azonban van egy rendkívül fontos szerepe, a tiltakozás képes egyesíteni az embereket. Semmi nem ad nagyobb lélektani erőt, mint együtt menetelni a többiekkel fontos társadalmi célokért.

 

12.) Hálózat, hálózat, hálózat

Amikor először tesszük fel a kérdést a valósághoz való viszonyunkról, térképezzük fel magát a valóságot, természetes a világtól való visszahúzódásunk, miközben önmagunk létezését újraértékeljük. Ez az eljárás olykor érzelmekkel túlfűtött lehet, mert megtapasztalhatjuk, életünk teljes felépítése bizony hazugságokon alapszik (vagyis másképpen fogalmazva, a valóságról alkotott térképünk alapvetően téves). Ezen a belső úton minden egyes embernek végig kell haladnia, mindenkinek meg kell ismernie a saját lelkivilágának sötét oldalát. Azonban ez az eljárás nem tart örökké, nem létezhetünk úgy, mint aki semmire sem reagál; az út a szabadsághoz vezet, megértjük, nincs szükségünk többé társadalmi kontrollra ahhoz, hogy el tudjuk magunkat helyezni a világban. Szabadokká leszünk tehát, ekkor pedig természetszerűleg visszamegyünk a társadalomba és az általunk is elfoglalt hálózatokba, ahol mások is, hozzánk hasonlóan, az emberiesség szabadságán munkálkodnak. A közösség rendkívül fontos számunkra, hogy ébren tartson bennünket, közösségi kezdeményezést ad, és azért is, mert közösségben sokkal hatékonyabban tudunk dolgozni. Mindannyian, akik ezen az úton járunk, segítséget kaphatunk azoktól, akik előttünk járnak, és kifejezhetjük nekik hálánkat, és az egész hatalmas ébrentartási folyamatnak, hiszen a szabadság minden egyes embert megillet, akivel csak találkozunk. Az egyén szabadsága pedig abban is megnyilvánulhat, hogy egész egyszerűen rámosolyog egy idegenre. Ez a lélek felelőssége.

 

*     *     *     *     *

 

Bárki, aki végrehajtja a fenti tizenkét lépést 95%-ban megszabadul mindenféle társadalmi befolyásolási kísérlettől. Ha a követők száma elér egy kritikus arányt (talán ez nem több, mint 5%), akkor a hatalmon lévők azonnal visszatérnek majd az emberi és a demokratikus viselkedéshez. Egyébként pedig, ha ezt nem tesszük, továbbra is bábként élve, de segítünk lenyomni azoknak a demokráciát, akiknek ez a céljuk, és akiknek abszolút nem számít, hányan haltak meg a demokrácia megteremtéséért; aztán egy napon majd arra ébredünk, hogy valójában kőkemény diktatúrában élünk.

A választás a tied.

 

 

Vissza a nyitólapra